Töltött káposzta és közösségi erő: a magyar diaszpóra egyesítő erejéről a kanadai Windsorban

A töltött káposzta, mint kapocs

/ Szalkay Krisztina /
szalkay.krisztina képe
A Windsorban élő magyarság nemcsak őrzi, hanem aktívan ápolja is kultúráját, hagyományait – gyakran olyan események révén, amelyek az egész közösséget összehozzák. Egy ilyen különleges alkalom volt a nemrégiben szervezett töltött káposzta vásár, amely egyszerre volt kulturális ünnep és jótékonysági kezdeményezés.
A frissen elkészült káposztatöltött káposztalé dobozolástöltött káposzta kiadásra készen

A töltött káposzta nemcsak Magyarország egyik legnépszerűbb étele, hanem egyfajta szimbólum is, amelyben a diaszpórában élő ember is megízlelhet egy keveset Magyarországból. Az őszi szezonban már második alkalommal készültünk el a Magyar Kulturális Központ Mindszenty Halljában, hogy még egyszer okozhassunk örömet a helyi magyarságnak a magyar konyha ízeivel.

Ebből a vásárból több ezer dollár adomány gyűlt össze a Magyar Ház javára, amit az elkövetkező eseményeken használnak fel, hogy minél minőségibb alkalmakban lehessen része a magyaroknak.

A töltött káposzta elkészítése nem egyszerű feladat, különösen akkor, ha több, mint 250 adaggal kell számolni. A többnapos előkészület nemcsak az étel elkészítését, hanem a közösség összetartását is szimbolizálta. Fiatalok és idősebbek egyaránt részt vettek a munkában, megosztva egymással a régi családi recepteket és történeteket.

Négy napon keresztül dolgoztunk a káposzták elkészítésén, amely valóságos csapatmunkát igényelt.

Az első nap, 2024. november 25-e a káposzták megfőzésével telt és forrázásával, amit egy egész éjszakára betettünk a hűtőkbe pihenni. Még aznap összekevertük a fűszereket hatalmas tálakba; paprika, só, bors... és egy kis titkos összetevő, amit, ha elárulnék, nem is lenne olyan titkos már!

Másodnap következett a jéghideg káposztalevelek előkészítése a töltésre, ami a csumázás volt. A kemény fehér részét vágjuk le a levelekről, mialatt a Mindszenty Hall konyhafőnöke, Marika néni keveri be a tölteléket, hogy másnap csak a töltéssel foglaljuk el magunkat, és ekkor kezd formálódni a csoda!

Harmadnap a megtöltött káposztákat visszatettük a hűtőbe, hogy minél frissebben adhassuk ki az embereknek a káposztát, a negyedik nap, azaz november 28-án került bele hatalmas üstökbe, aminek az elkészülte után azonnal csomagolni kezdtük őket.

Kétségtelen, hogy egy ilyen esemény számtalan pozitív hatással bír: a magyar gasztronómia illata és íze még egyszer megbolondítja a kanadai magyarokat és a generációk közötti kapcsolatot erősíti, hogy fiatalok és idősek közösen dolgozhatnak egy jó ügy érdekében. 

Ez a nap újra bebizonyította, bárhol is éljenek, a magyarok mindig megtalálják a módját annak, hogy gyökereikhez visszataláljanak – és ezt néha egy illatos, gőzölgő káposzta formájában teszik.
Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek az igazán finom eseménynek!