A svájci körzeti cserkészek pünkösdi tábora, 2024. május 17-20.
Idén Svájcból négy helyszínről érkezett körülbelül 70 cserkész, Bernből, Bázelből, Genfből és Zürichből. Már indulás előtt szembesültünk váratlan helyzetekkel, a táborba menet is módosítanunk kellett terveinket. Előre tudtuk, hogy a hétvégén az idő viharos lesz és útközben kiderült, hogy változni fog a részt vevők összetétele is. Így már a tábor kezdetén találkoztunk kihívásokkal, és kipróbálhattuk magunkat újratervezésben. Mit tanulhatunk például az idei pünkösdi táborban a cserkészet által?
A rugalmas alkalmazkodást!
Táborunkat a Thunersee fölött állítottuk fel, festői helyszínen. Az étkezés közben és a tábortüzek felett havas hegyekre és a városra láttunk rá. Keretmesénkben El Dorádót kerestük. A bennszülöttek bizalmát és segítségét kellett elnyernünk ahhoz, hogy az eldorádói kincset megtaláljuk. Az első nap a cserkésztudásunkon dolgoztunk, különféle próbákon mértük össze erőnket, és őrsi közösségeinket építettük.
Este rekordszámú cserkész tett fogadalmat és kiscserkész tett ígéretet. Öröm nekünk, hogy gyarapodik a svájci körzet! Szerencsénkre, éppen a kiscserkész ígérettételre állt el az eső, ami a napok folyamán hol zuhogott, hol meg sem érkezett, az időjárás előrejelzése ellenére sem. A korábban gyertyás programmá átszervezett tábortüzet így, amint elállt az eső, helyben készített hordágyon vitték át a vezetők az eredetileg kijelölt helyére, a szabadba.
A tábor változatos kulináris élményekkel gazdagított minket. Minden napra jutott egy szülinapos, akit ünnepelhettünk. Lándzsás útifű muffint is készítettek a kiscserkészek. A második napon a portyán egy eltört kancsót egésszé illesztettünk össze és drágakövekre is leltünk. A kiscserkészeknek rohampálya és meseerdő készült, ahol dél-amerikai állatoknak segíthettek. Cserkésztudásukat ismételték át ezen a programon a gyerekek, hiszen egyikük az ivóvizet nem találta, másikuk pedig megsérült. A vihar miatti helyszínváltozás a szobába űzte a segítőkész kiscserkészeket.
Este a tábortüzünk lángjaiban is megjelent a szellemek haragja. Kiderült, hogy felbőszítettük őket és az éjszakai játékon kerestük haragjuk nyomait. Rá kellett jönnünk, mivel engesztelhetjük ki őket. A tábor végére kiderült, hogy a megtalált edényt és a drágaköveket vissza kell majd adnunk az őslakosoknak, az eldorádóiaknak, hiszen ez hozzájuk tartozik és talán a szellemeket is megbékíti.
A harmadik nap a közeli kilátóba látogattunk el, hogy visszatérve közös sütögetéssel zárjuk a tábort. El Dorádóban az aranyat és a nagy kincset hiába kerestük, csak csokoládéké formájában ehettük meg a tábor végén. A talált edényt és a drágaköveket végül a bennszülötteknél hagytuk.
Valódi értékként a közös élményeinket, új barátságainkat, a svájci táj szépségét és rengeteg új tudást vihettük haza.
Kiszámíthatatlan időjárás változás, őszinte kommunikáció, napirend átszervezés – nem lehetett akadály! A cserkész minden helyzetben feltalálja magát. Ráadás ajándéka a megpróbáltatásoknak, hogy a vezetők szoros összmunkája által erősödött a vezetői közösség is. És mindenre találtunk olyan megoldást, amellyel elégedettek tudtunk lenni a végén! Táborunk így a kitűzött célokon túl rugalmasságunk fejlődésével zárult.
