New York újjáépítése szeptember 11. után
2001-ben ezen a napon Kalifornia államból követtem az eseményeket. Első alkalommal jártam az USA-ban mint cserediák.
2019 szeptember 11-én, újra lehetőségem nyílt Amerikában megemlékezni a 18 éve ezen a napon történt szörnyű eseményekről. Fogadó szervezetem, a Magyar Emberi Jogok Alapítványa (HHRF) jóvoltából ugyanis hivatalos voltam a “New York újjáépítése szeptember 11. után” elnevezésű ebéddel egybekötött fórumra.
A fórum keretében kötetlen interjút adott George E. Pataki, New York akkori magyar származású kormányzója és Daniel Libeskind a világkereskedelmi központ tervét elkészítő főépítész. Pataki New York 53. kormányzója – kormányzóságának 25. évfordulója is volt egyben a rendezvény apropója.
A kormányzó elmondta: szeptember 11. közgazdasági katasztrófa is volt, hiszen cégek mentek el New York-ból, irodák szűntek meg. Úgy döntött, pályázatot írnak ki a tornyok újjáépítésére, majd a beérkező 7 terv közül választotta ki végül a bizottság a nyertest. Nem volt könnyű dolga, valami felemelőt, és nem – ahogy ő fogalmazott – egy “csontvázat” szeretett volna látni a tragédia helyén, ami csak a veszteségre emlékeztette volna az embereket. Egy inspiráló építményt álmodott meg, amit a helyreállítás és a küldetés ihletett - egyfajta üzenetként is az utókornak.
A rendezvényen George Pataki több munkatársa is felszólalt, akik mind köszönetüket fejezték ki, és egyöntetűen állították, nála nagyszerűbb vezetőt nem ismernek. Pataki feltűnésmentesen, áldozatos és odaadó munkával építtette újjá New York-ot. Egy tanácsadója könnyek közt osztotta meg velünk, hogy bátyját vesztette el a támadás során, és a kormányzó személyesen ment el a családjához részvétet nyilvánítani. Nem volt sem sajtó, sem nyilvánosság, csak ő és a közösen, szeretetben elfogyasztott vacsora, ami a legtöbbet jelentette a gyászoló család számára.
Ezek a példák is jól mutatják, hogy a magyar felmenőkkel rendelkező politikus milyen nagy tiszteletnek örvend a mai napig, nem véletlen, hogy háromszor is újraválasztották a város vezetésére.
A visszaemlékezéssel én is egy életre szóló leckét kaptam. Leckét a megbecsülésről, hogy megtanuljam értékelni mindazt, amim van. Megértettem, milyen fontos számomra Magyarország.
