A vendégek ízletes pulykahúsgombóc levest kaptak első fogásként, majd főételként rántott szeletet fogyaszthattak francia salátával vagy göngyölt sült sonkás húst káposztasalátával. Desszertként egyesek almás pitével, az arra érdemesek némi borral, esetleg más alkohollal kísérték az imént említett ételeket.
Az önkénteseknek ezúton is jár a dicséret, hiszen minden egyes étel finomra sikerült és bőségesen elégnek bizonyult. Az estét a Perthi Magyar Tánczenekar támogatta kivételes hangzású hangszereivel és kiváló zenészeik tehetségével.
A Keszkenő tánccsoport férfi karja méhkeréki táncokat mutatott be elsőként. Nemsokkal később már színes-díszes szoknyákba bújt nagyhangú nők karikázója követte a férfiak korábbi fellépését. Utóbbi annak köszönhető, hogy a táncegyüttes most lépett fel először „Vad a szelíd gyümölcs is, míg meg nem érik” című magyarbődi koreográfiájával, melynek nyitójelenetében a szorgalmasan dolgozó leányok összetalálkoznak, s egy rövid pletyka után táncra is kerekednek a szó legszorosabb értelmében.
A karikázót lassú csárdás követte, majd a Szent Iván napi hagyományokra épülő koreográfiában a tematikának megfelelően megjelenik a szimbolikus tűz és tűzugrás mellett a parázs is, mint színpadi eszköz. A tánc vége helyi hagyomány bemutatásával zárul, miszerint a fiatal házasok 13 szem parazsat tettek egy fazékba. Az asszony felhajította a fazekat jó magasra, és ha egy szem parázs sem hullott ki belőle, boldog családi életre számíthattak.
Már a táncest kezdetén megkezdődött a tombolajegy árusítás, melynek sorsolására az előadás után került sor. A szerencsés nyertesek értékes magyar termékekből összeállított ajándékcsomagokat vihettek haza. Az est hátralévő részében a vendégek tovább élvezhették a remek muzsikát, néhányan táncra perdültek, mások baráti társaságaikkal múlatták az időt.
