Hagyományőrző foglalkozás a prágai Iglice Oviban.
Április 24-e Szent György napja. A népi kalendárium hagyománya szerint ezen a napon hajtották ki az állatokat a legelőre. A gazdák pásztorokat fogadtak állataik mellé, akik egészen a behajtásig, általában Szent Mihály napjáig (szeptember 28.) legeltették, vigyázták és gyógyították a rájuk bízott jószágot. Egyben pásztorünnep is volt ez a jeles nap, állatvásárokat tartottak szerte az országban. Számos hiedelem kapcsolódott hozzá, ugyanis varázslásra különösen alkalmasnak vélték e napot. Gonosz-űző, termékenységvarázsló, különböző szertartásokkal igyekeztek a jószágok tejhozamát, szaporaságát előidézni.
„Vaját viszem, tejét nem…”
Az asszonyok, lányok Szent György nap hajnalán kimentek a mezőre, és kötényükkel, vagy kendőkkel összegyűjtötték a harmatot. Közben varázsigét is mondtak: „Vaját viszem, tejét nem” vagy „Viszek is, hagyok is”. Otthon kicsavarták a vizet a tejes fazékba, hogy sok vajuk legyen. Ez a szertartás jó példája a keresztény kultúrában megbúvó pogány szokásoknak, amelyek több mint egy évezredet túléltek.
Sárkányparipán vágtattam…
Mégis, hogyan lehet a nagyvárosi gyerekek számára közeli vinni e régmúlt kor hagyományait? Érdekelheti őket egyáltalán? A válasz természetesen igen, amennyiben nem egy néprajzi előadás keretében kívánjuk megismertetni őket a vesszőzés vagy a harmatszedés mikéntjével. A téma ugyanis nagyon gyermekközpontú: „Sárkányölő Szent György”. Manapság pedig nincs olyan gyermek, akit ne lehetne elvarázsolni a sárkányokról szóló legendákkal, vagy vitéz lovagok hőstetteivel. Elfogult sárkány-rajongóként nem tagadom, hogy az évkör jeles alkalmai közül ez a kedvencem. Nagyon színes gyermekdal és gyermekirodalmi repertoár áll a pedagógusok rendelkezésére ahhoz, hogy sokoldalúan körbejárják és élményszerűvé tegyék a szentről szóló legendát és a kapcsolódó néphagyományokat a gyerekek számára.
Az Iglice Egylet óvodai csoportjában egy nyílt nap keretében hívtuk közös játékra a gyerekeket és szüleiket. Miután a gyerekek élőszavas mesemondás során meghallgatták a legendát, közösen elkészítettünk egy hétfejű sárkányt. Mindenki felruházhatta valamilyen tulajdonsággal a saját sárkányfejét, amit készített: például „az enyém azért mérges, hogy megvédjen engem a rosszaktól” vagy „az enyém egy kedves lánysárkány”. Ilyen módon az alkotó feladattal fel is oldottuk a gyerekekben az esetleges szorongás-érzést, hogy a sárkányoktól félni kell.
A gyerekek mágikus világképébe kiválóan illeszkednek a pogány hagyományokból ránk maradt népi varázslások. Ezért amikor a harmatszedésre került a sor, azonnal beleélték magukat a játékba és szorgalmasan gyűjtötték a harmatot. Természetesen a mozgásfejlesztés volt a pedagógiai célja a feladatnak: különböző nagymozgások kíséretében szedték a harmatot, ki-ki a maga kendőjébe: guggolva, négykézláb, pókjárásban haladva. A vesszőzéshez kapcsolódva minden család gyűjtött zöldágat, amelyekkel kapus játékot játszottunk.
A pásztorünnepek jó alkalmat adnak arra, hogy a gyerekekkel gyakoroljuk a háziállatok és az egyes fajtákat őrző pásztoremberek elnevezését. Ezekkel az archaikus elnevezésekkel egy modern korban élő gyermek szinte alig találkozik a mindennapokban: gulyás, csikós, juhász, kondás.
A tűz volt a másik központi eleme a foglalkozásnak, hiszen e nélkül elképzelhetetlenek a sárkányok. Tűzvivő körjátékot játszottunk és a végén még egy bátorságpróbát is kiálltak a kis vitézek: átugrottak a sárkánytűzzel meggyújtott veszedelmes karikán!
Közösségfejlesztés és a néphagyományok
A közösségépítés ideális eszközei lehetnek a néphagyományokhoz kapcsolódó jó gyakorlatok, módszerek. A hagyományőrzés a kulturális identitásunk része, ezért könnyen azonosulnak vele a közösség tagjai. A Szent György naphoz kapcsolódó családi program jó alkalmat adott arra, hogy a szülők aktív szereplői és ne csupán passzív résztvevői legyenek a közösségi eseménynek. Ugyanis még a jól működő közösségekben is megfigyelhető egyfajta negatív tendencia, miszerint a közösség szervezésével járó feladatok csupán egy-két személyre hárulnak, a többiek pedig szolgáltatásként tekintenek ezekre az eseményekre. Egy gyermekközösség esetén a szülők „bevonása” a szervezési feladatokba a közösségi dinamika elengedhetetlen része és a közösség fennmaradásának záloga is egyben.
A Szent György napon a szülők segítettek a játékeszközök elkészítésében és az alapanyagok beszerzésében is. A néphagyományok visszatanítása, átörökítése a családokba, valamint a hagyományos esztétikai értékek közvetítése egyre inkább a kulturális szervezetekre háruló feladat, amelynek hiteles közvetítője ideális esetben a pedagógus (a.k.a. kultúrmunkás). A kultúra megtartó ereje pedig kiemelten fontos a magyar diaszpóra közösségekben.
