Prágába látogatott a Missziós Kereszt

A prágai Szent Henrik és Kunigunda Templom tökéletes helyszín a Missziós Kereszt fogadására, mert a magyar mellett a cseh és szlovák közösség is magáénak mondhatja.

Balga Zoltán atya meghívására, a Magyar Katolikus Püspöki Kar és a Bethlen Gábor Alapkezelő anyagi támogatásával valósulhatott meg a rendezvény, melyen a három nemzetnek külön eseményei és közös ünnepeik is voltak.

Március 6-án, a Missziós Kereszt megérkezésének napján, elsőpéntek lévén szlovák nyelvű keresztúttal kezdődött a programsorozat. Majd szentmisén, végül éjfélig tartó szentségimádáson vehettek részt a hívek. A szentmisében helyet kapott a kereszt hódolat is, melyet rendszerint nagypénteken végez az egyház, és a Missziós Kereszt előtti térd- vagy főhajtás szemmel láthatóan sokaknak katartikus élmény volt.

Az éjfélig tartó szentségimádáson sokan ott maradtak, megtapasztalva a Missziós Kereszt különleges kisugárzását, az imádásra kihelyezett Oltáriszentségben és a kereszten található Szent Kereszt-ereklyében titkos módon jelenlévő Isten különös közelségét.

A Missziós Kereszt a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós szimbóluma. Az esztergomi bazilikában álló tölgyfa kereszt 2007-ben készült, három méter húsz centi magas, bronz borításokkal díszített.

Leveles-indás mintázatában az ősi magyar életfamotívum jelenik meg, a páva szimbólum megjelenítésével pedig ókeresztény stílusjegyeket is visel. A kereszt ereklyetartó is. Középpontjában, ezüst tokban Szent Kereszt-ereklye van elhelyezve, melyet a leveles díszek fordulataiban magyar, illetve magyar vonatkozású szentek ereklyéi vesznek körbe, mint például a cseh Szent Adalbert, a szlovákok által is tisztelt Zoborhegyi Szent András és Benedek, az itáliai származású Szent Gellért, államalapító Szent István király, Szent Imre, Szent László király, Szent Margit, Szent Erzsébet, Szent Hedvig, Szent Márton, Szent Kinga. A kereszt ékes példája a történelmileg jó cseh-magyar viszonynak, hiszen Prágai Szent Adalbert mellett Árpád-házi Szent Kinga tisztelete is szorosan összekapcsolja ezt a két nemzetet. Prágai Szent Ágnes szintén Árpád-házi leszármazott, de sajnos tőle semmilyen ereklye sem maradt fenn, így nem jelenik meg a Missziós Kereszten sem.

A kereszttel együtt érkezett egy kis kiállítás is, melyet a templom Szent Borbála kápolnájában lehetett megtekinteni, és a kereszten elhelyezett ereklyékhez tartozó szentek életrajza és korabeli ábrázolása szerepelt a nagyméretű plakátokon.

Szombaton, többször járva a templomban, öröm volt látni, milyen sokan nézegetik a kiállítást is, a betérő turisták is érdeklődve olvasták a rövid leírásokat. Természetesen a Missziós Keresztnél időzött mindenki igazán hosszasan, a nagyszombati Szent Sír látogatáshoz lehetett hasonlítani a hangulatot.

Március 7-én, szombaton emlékezett a prágai magyar katolikus közösség Esterházy Jánosra. A boldoggá avatását szorgalmazó Esterházy János Társulás az Emberi és Keresztény Értékekért szervezésében koszorúzást tartottak a prágai motoli temetőben, ahol emléktábla áll az 1957-ben elhunyt szent életű honfitársunk emlékére.  A rendezvényen részt vett Magyarország képviseletében Dr. Boros Miklós rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, valamint Buczkó István és Szesztai Dávid tanácsos urak. A megjelenteket Mátis Károly, az EJT elnöke köszöntötte, az ünnepi megemlékező beszédet Kláris Györgyi tartotta. Ismertette Esterházy János életútját, a boldoggá avatási folyamat jelenlegi állását, illetve kiemelt néhány fontos eseményt az elmúlt évből. Bíztatta a jelenlévőket Esterházy emlékének életbentartására, ápolására, a fiatal nemzedékek megszólítására, hogy a boldoggá avatás feltehetően évekig elhúzódó ügyét legyen mindig, aki folytassa, fontosnak tartsa.

Balga Zoltán atya vezetésével a jelenlévők elimádkozták a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által jóváhagyott, Isten Szolgája Esterházy János boldoggá avatásáért és lelki örökségének kibontakozásáért végzendő imádságot, melynek cseh fordítását Duka bíboros hagyta jóvá. Az ima terjesztését az EJT és a Magyar Katolikus Plébánia közös feladatának tekinti, az ünnep alkalmából ki is tettek a Szent Henrik és Kunigunda Templom padjaiba többnyelvű imalapokat, melyeket a hívek hazavihetnek, hogy otthoni imáikba is beleszőjék.

A Himnusz eléneklése előtt elhelyezte koszorúját az emlékműnél Magyarország Nagykövetsége, az Esterházy János Társulás az Emberi és Keresztény Értékekért, a Cseh-és Morvaországi Magyarok Szövetsége, a Prágai Magyar Katolikus Plébánia és magánszemélyek is.

A koszorúzást követően a Szent Henrik és Kunigunda templomban folytatódott a megemlékezés. A Budapesti Központi Szeminárium rektora, Dr. Martos Balázs atya vezetésével húsz kispap utazott el Prágába erre a három napra, hogy szolgálatukkal és jelenlétükkel erősítsék a magyar közösséget ezen az ünnepen. A magyar nyelvű keresztút egyes stációinál Esterházy János gondolataival, róla szóló visszaemlékezésekkel egészítették ki a rendszerint használt egyházi szöveget. A keresztút, a Missziós Kereszt és Esterházy János szimbolikus jelenlétében egészen különös, mély lelki élmény volt. A keresztutat követő szentmise homíliájában Balázs atya kiemelte, milyen nagy szükségünk van egymás hitére. Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből idézte a következő sorokat: „Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek, vagyis, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tiétek és az enyém által.” (Róm 1, 11-12) Ahogy a Missziós Kereszten elhelyezett ereklyék szentjei, úgy Esterházy János is igazi példaképe lehet minden magyarnak, minden hívőnek és minden jószándékú embernek. A szentek élete egy olyan fogódzó, amelybe minden nehézségünk során bátran kapaszkodhatunk. Ahogy Esterházy János a Gulág rettenetében majd a csehszlovák börtönévek megpróbáltatásai során Krisztusba vetette minden reményét és hitét, az ő szeretetébe kapaszkodott, úgy mi pedig hívjuk Esterházy és a boldog, illetve szent magyarok segítségét mindennapjainkban.

A szentmise után Ozsváriné Ramocsay Imri, a Missziós Keresztet készítő ötvösművész özvegye tartott előadást. Az előadás talán nem is igazán jó kifejezés ebben az esetben. Inkább tanúságtételről volt szó: Ozsvári Csaba alkotásaiból olyan mélyen megélt Istenhit sugárzik, amely nem hagyja érintetlenül szemlélőjét. Legismertebb művei közé tartozik az a domborművekkel díszített misekönyv, amelyet II. János Pál pápa magyarországi látogatása alkalmából alkotott, és amelyet jelenleg Ferenc pápa is használ. A magyar főpásztorok 2008-as ad limina látogatásuk alkalmával egy Ozsvári-kelyhet ajándékoztak XVI. Benedek pápának. Az ötvösművész, a magyar egyházművészet kiemelkedő alakja, családja és barátai körében 2009. július 9-én Óbudaváron váratlanul, egy életfelajánló szentmise után elhunyt. Művészként többször is kifejezte, hogy kizárólag Istent kívánja szolgálni. Ozsváriné Ramocsay Imri beszéde a lélekről szólt, a lélek által.

A szentmise alatt az oltártól balra állt a Missziós Kereszt, rajta a magyar szentek és boldogok ereklyéivel és egy Szent Kereszt-ereklyével. A kereszt készítője, Ozsvári Csaba boldoggá avatását a schönstatti közösség kérvényezte. Az oltártól jobbra pedig a boldoggá avatási folyamat közepén tartó Esterházy János képe volt elhelyezve. Ez a szent erőtér, ami szombat este körülölelte a kereszt és a kép által szimbolizáltan a magyar közösséget, egész életre elkísérheti a jelenlévőket.

A szakrális tárgyak mellett a húsz magyar kispap jelenléte bírt a diaszpórában élő magyarok számára még olyan hatalmas erővel, amit nagyon nehéz szavakba önteni. A hívek nagy részének eddig nem volt ilyen élményben része, hogy itt, Budapesttől 620 kilométer távolságra ennyi fiatal papjelölt és négy pap magyarul vezessen keresztutat és mutasson be szentmisét. Amikor határozott, erőteljes férfihangok zengik a válaszokat magyarul, akikhez boldogan lehet csatlakozni, az egészen más, mint amikor a magunk néha kicsit bizonytalan hangján imádkozunk. Igazából is megvalósult az „együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tiétek és az enyém által” Szent Pál-i idézet: a prágai magyarokba erőt és bátorságot öntött a közös szentmise, az anyaországi kispapoknak pedig hivatáserősítő élmény lehetett a sok vendégszerető és jólelkű magyar hívővel találkozni távol az otthonuktól, valamint megtapasztalni, hogy a katolicizmus tényleg minden teren és időn átívelő egyetemesség hordozója.

A Missziós Kereszt látogatását és a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson való cseh részvételt nagyon lelkesen támogatta Dominik Duka, Prága püspöke, Csehország bíboros-prímása. Örömmel fogadta el Zoltán atya meghívását, és március 8-án, vasárnap ő tartotta az ünnepi szentmisét, melyet megelőzött egy rövid cseh nyelvű előadás a Missziós Keresztről. Ezen a napon nem volt külön cseh, magyar és szlovák mise, ahogy általában lenni szokott, hanem egy, közös szentmise volt 11 órai kezdettel. A szentmisét közösen mutatta be a bíboros úr mellett Martos rektor úr és Balga Zoltán atya is, jelenlétével pedig ismét megtisztelte közösségünket Boros Miklós nagykövet úr. Az állandó részek latinul, az olvasmány szlovákul, a szentlecke magyarul, az evangélium és a szentbeszéd csehül hangzott el. Mindhárom közösség szinte teljes létszámban megjelent, így szépen megtelt az egész templom, sokan álltak is.

Duka bíboros szentbeszédében a cseh-magyar katolicizmus közös gyökereinek felelevenítésétől indította gondolatait, rámutatva Prágai Szent Adalbert ereklyéjének jelenlétére a Missziós Kereszten. Visszaemlékezett az 1938-as budapesti kongresszusra, melyen bíborosként részt vett a későbbi XII. Piusz pápa, aki a második világháború idején zsidókat mentett, és a kommunista önkényuralom poklában pedig próbált mindent megtenni a békéért, az elnyomás alatt élő országok katolikus híveiért. Duka bíboros párhuzamot vont Mindszenty és cseh bíborostársa, Jozef Beran mártíromsága között. Hangsúlyozta az utóbbi évtizedek békés és barátságos jellegét, a jó közép-európai kapcsolatok ápolásában pedig kulcsfontosságúnak nevezte a Visegrádi Együttműködést. A budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson való részvételre buzdította a cseh és a szlovák közösséget, a magyar hívek utazását szinte természetesnek véve. Közös feladatunknak nevezte a katolicizmus nemzeteken átívelő, azokat szeretetben összekötő megteremtését, melynek szép példája valósul meg hétről-hétre a prágai Szent Henrik és Kunigunda Templomban.

A szakrális ünnepet követően a három nemzet közössége példát mutatott a közös világi ünneplésből is. A plébánia összes termét közösen előkészítő, az agapéra finom falatokkal készülő hívek örömmel beszélgettek, falatoztak hosszú órákon át vidáman, békésen és boldogan együtt.

Hálásan köszönjük a magyar állami és egyházi támogatást, illetve a hívek nagylelkű magánadományait is, melyek segítették ennek a különlegesen szép és felemelő ünnepségnek a megvalósítását! Egyben szeretettel bíztatunk minden magyar plébániát, közösséget Magyarországon és a világ bármely pontján: hívják el, szervezzék meg a Missziós Kereszt látogatását templomukban, mert olyan csodás lelki élményben lesz részük, amely bőségesen megéri a fáradozást!