Hogy a számokkal kezdjem: közel ötven fő, Új-Zéland mindkét szigetét képviselve, kilenc nyelvi csoportra osztva, nyolctól kilencvenkét éves korig. Meglepett és természetesen nagyon jólesett az érdeklődés, amelyet az új-zélandi magyarság a nyelv tanulása iránt mutat. Az első feladat az online oktatás hátterének kidolgozása volt; anyaggyűjtés, igényfelmérés, a mentorommal, Szentirmay Klárával való konzultációk, csoportbeosztás, bemutatkozó órák, majd azok tanulságai alapján a csoportok újraosztása, egyszer, kétszer, ahányszor csak kell. E-mailek, beszélgetések, egyeztetések sora. Hosszú folyamat eredménye a mostani állás, mikor is négy felnőtt és öt gyermek csoportnak tarthatok foglalkozásokat, angolul és magyarul egyaránt.
Épp csak elkezdtük a munkát, de már az első hónapnak is vannak komoly tanulságai, és úgy hiszem, nem csak a diákjaimnak (akik közül sokan a szüleim, de nagy- vagy akár dédszüleim is lehetnének) meghatározó élmény a közös tanulás. Lenyűgöz, amikor valaki magyar gyökerek nélkül, „csak” a házastársa, vagy gyermekei kedvéért vállalkozik egy olyan komoly feladatra, mint e hírhedten nehéz nyelv elsajátítása. Mikor valaki nyolcévesen nem egy rajzfilm elé ül le este, hanem az ábécé – számára ismeretlen – hangzóit gyakorolja, vagy a szókincsét fejleszti az egyórás foglalkozások keretében… és mikor valaki ugyanezt teszi kilencven éven felül, hasonló lelkesedéssel.
Elsődleges célunk a kezdő és „újrakezdő” csoportokkal egy praktikus, a hétköznapokban is alkalmazható nyelvtudás megszerzése, a nyelvi magabiztosság kialakítása. Ez a projekt öt csoportot, harminc tanulót foglal magába. A maradék négy, haladóbb csoporttal, tizenkilenc fővel az írás- és olvasáskészség fejlesztésére helyeztük a hangsúlyt; esetükben természetesen magyar az óratartás nyelve.
A kezdeményezés életképességét az idő fogja majd megmutatni, de az első pár óra és a visszajelzések alapján okkal remélhetem, hogy hosszú hónapokra kiterjedő közös munkának nézünk elébe, amelynek során a legfiatalabbaktól a legidősebbekig mindenki közelebbi kapcsolatba kerül a magyar nyelvvel és kultúrával.
A rendkívüli körülmények ugyan átalakították a feladatköröm módozatait, de e felemás helyzet egyben új lehetőségeket is nyitott: a wellingtoni közösség mellett az Aucklandben, Rotoruában, Taurangában, illetve a déli szigeten Nelsonban és Christchurch-ben élőknek egyaránt esélyt adott a tanulásra, egymás megismerésére, és a közös órákon keresztül szorosabb kapcsolatok kiépítésére.
Ahogy mondani szokás: ahol egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik…
