2016. október 23– án, vasárnap délután fél ötre megtelt a bécsi belvárosi református templom, nagyon sokan érkeztek, hogy közösen emlékezzenek az ’56-os eseményekre, hősökre.
Kodály Zoltán Preludium című művére bevonultak a megemlékezés celebrálói: Simon Ferenc katolikus esperes, főlelkész, Mag. D. Fónyad Pál nyug. evangélikus lelkész, valamint nt. Karvansky Mónika református lelkipásztor. Ezután a Csitári hegyek alatt című népdal egy feldolgozását hallgathattuk meg Fischer Anna tolmácsolásában.
Karvansky Mónika református lelkipásztor köszöntötte a vendégeket: Dr. Perényi János nagykövetet, Molnár Máriát a Collegium Hungaricum igazgató asszonyát, Dr. Bertényi Ivánt, a CH igazgatóhelyettesét, a bécsi magyar szervezetek jelen lévő vezetőit és tagjait, Handl György orgonaművészt, Fischer Anna operaénekest, Zádory Édua valamint Pálfi Orsolya hegedűművészeket, a Liszt Ferenc Kórust és vezetőjét, Simon Lévay Márta karnagyot, az egyházak híveit, a szolgatársait, Simon Ferenc katolikus főlelkészt és Fónyad Pál evangélikus lelkészt, valamint megkülönböztetett tisztelettel köszöntötte a megjelent ’56-os magyarokat.
Mag. D. Fónyad Pál evangélikus lelkész a 90. zsoltár 1-2, 13-17 verseit olvasta fel, majd J. Ch. Bach Andante Esz-Dúr Duettje következett. Ezt követően Simon Ferenc esperes úr bevezetőjében elmondta, hogy bár az ’56-os forradalom néhány nap alatt lezajlott, a hatása, a hozadéka még ma is érezhető.
Mag. D. Fónyad Pál vezetésével bűnvallásra és feloldozásra került sor. A jelen lévő hívek kifejezésre juttatták, hogy szükségük van isten bűnbocsátó kegyelmére. Közben a Liszt Ferenc Kórus elénekelte a Kyrie eleison-t, majd dicsőítő énekek hangzottak el.
A Filippi levél 4, 6-9. verseinek felolvasása után Simon Ferenc esperes igehirdetésében a béke fontosságáról beszélt. Elmondta, hogy a forradalmat leverték ugyan, de örülhetünk, mert megmutatta, hogy nem tudják elnyomni a szabadság ösztönét, amely mélyen bele van gyökerezve a magyarokba. „Az igazság szabaddá tesz benneteket…”- tolmácsolta Jézus szavait, és kiemelte, hogy törekedni kell a békére, ám az csak párbeszéddel érhető el, és éppolyan fontos a lélek békéje, mint az emberek, népek közötti béke eszménye. 1956-ban az osztrákok példát mutattak testvériségből, amikor befogadták a magyarokat, így értük gyúltak a gyertyák, valamint az ’56-os hősökért, és az ő leszármazottjaikért.
Az igehirdetés után a Liszt Ferenc Kórus énekelt, majd a jelenlévők Karvansky Mónika református lelkipásztor vezetésével közösen mondták el a Mi Atyánkot. Fónyad Pál kérésére a hívek a béke jelével köszöntötték egymást, majd mindhárom gyülekezet vezetője elmondta az áldást.
A Collegium Hungaricum igazgatónője, Molnár Mária felhívta a vendégek figyelmét a gyülekezeti teremben lévő kiállításra, amely ’56-os kordokumentumokból állt, majd felolvasta az ausztriai református és evangélikus egyházak vezetőinek 1956. november 17-én, a magyar menekültekhez íródott levelét. A megemlékezésen jelen volt nt. Soós Mihály, ’56-os református lelkipásztor, akinek nagyon nagy része volt abban az elmúlt hatvan évben, hogy a bécsi magyar református gyülekezet nemcsak megmaradt, hanem folyamatosan bővült is.
Az ökumenikus megemlékezés zárásaként az egybegyűltek közösen énekelték a Liszt Ferenc Kórussal a Székely és a Magyar Himnuszt. Az ausztriai magyarok ünnepi megemlékezése 19 órától tovább folytatódott a Theater Akzentben.
