Mióta az eszemet tudom, augusztus huszadikán valamilyen formában mindig részese, fellépője voltam az augusztus huszadikai ünnepségeknek. Előfordult, hogy én vihettem az új kenyeret a megszentelési ceremóniára, és sokszor táncolhattam is az egybegyűlt közönségnek. Épp ezért különös várakozással tekintettem a Buenos Aires-i megemlékezésekre.
Szombaton, az ünnep napján a magyar iskolában, a Zrínyi Ifjúsági Kör foglalkozásain öröm volt látni, hogy milyen modern pedagógiai módszerekkel, rendhagyó formában emlékeztek meg államalapító királyunkról. A ZIK önkéntes tanárai készítettek egy rejtvényt, és a szokásos órák után a nap lezárásaként vetélkedőt rendeztek diákjaiknak. A jó hangulatról a napsütéses időjárás is gondoskodott, így az udvaron tudtunk összegyűlni.
A nagyok, akiknek az órarendjében magyar történelmi foglalkozások is vannak, természetesen kicsivel könnyebben vették az akadályokat. A kisebbek számára pedig biztosan maradandó élmény, hogy játszva ismerkedhettek meg első királyunk életével. A gyerekek tejesen beleélték magukat a játékba, és tanáraik büszkeségére bizony egy-egy fiatalabb nebuló szájából is nagyszerű megoldások hangzottak el. Ezeket a helyes válaszadó mindig saját kezűleg írhatta be a rejtvény megfelelő helyére, így nemcsak hogy jobban rögzült az ismeret, még a helyesírást is gyakorolták a diákok. Néhányuknak ugyan meggyűlt a baja az ékezetek használatával, például olyan nehéz szavak leírásánál, mint törvénykönyv vagy Székesfehérvár, de a pedagógusok kedves útmutatásával ez egy cseppet sem hozta zavarba őket.
A megemlékezés lezárásaként kicsi és nagy, gyermek és felnőtt közösen énekeltük az István, a király rockopera ismert dalát:
„ Felkelt a napunk, István a mi urunk,
Árad a kegyelem fénye ránk.
Hálás a szívünk, zengjen az örömünk
Szép Magyarország, édes hazánk.”
A megemlékezés vasárnap a Mindszentynum házban folytatódott a hagyományos hálát adó szentmisével. Az ünnepi hangulathoz a közösség női kara is hozzájárult: Kodály Zoltán Magyar miséjét énekelték a szertartás közben. Örömmel tettem eleget annak a kérésnek, hogy én is csatlakozzak hozzájuk. Sőt, az a megtiszteltetés ért, hogy arra is felkértek, énekeljem el a mise elején az ’Ó, Szent István, dicsértessél…’ kezdetű moldvai népéneket. Meghatódva álltam fel az ünnepi szertartás kezdetekor. Tavaly, amikor egy kisvárosi ünnepségen adtam elő ezt az archaikus dalt, nem gondoltam volna, hogy idén Buenos Aires-ben kapok erre lehetőséget, egy, a dal hangulatához tökéletesen illő helyszínen.
Mivel Buenos Aires-ben már nincs magyar ajkú atya, spanyol nyelven folyt a mise, mégis úgy éreztük, teljes mértékben a magyaroknak, a magyarságról szólt. A rendkívül jól felkészült, szimpatikus pap elmondta, hogy maga is bevándorlók leszármazottja, s jól ismeri ezt a létet. A mise folyamán kiemelte Szent István szerepét abban, hogy elődeink megismerték a kereszténységet.
Örömre, optimizmusra és büszkeségre buzdította az atya az egybegyűlt ünneplő közösséget: éljük meg örömmel a mindennapokat, és legyünk büszkék magyar elődeinkre, akik csakúgy, mint Szent István, jó példával jártak előttünk, s nagyszerű találmányokkal gazdagították a világot! Többek között megemlítette Biró Lászlót, akit az argentinok is jól ismernek, hiszen számos éven keresztül itt élt és alkotott. Beszélt sikeres olimpikonjainkról is.
A piros-fehér-zöld szalaggal átkötött kenyér megszentelése itt is az ökumenikusság jegyében zajlott, ahogyan ezt láthatjuk a magyarországi ünnepségeken is: a református, az evangélikus és a katolikus közösségek vezetői közösen tartották a cipót, míg az atya azt megáldotta.
Emelkedett szívvel, mosolyogva hagyták el a kápolnát az ünneplő közösség tagjai. Sokan közülük pedig azzal folytatták a napot, hogy részt vettek a Mindszentynum ház éttermében megrendezett közösségi ebéden. Természetesen egy ilyen ünnepen hagyományos magyar étket szolgáltunk fel: mentorunk, Paál Magdolna székelykáposztával kedveskedett a vendégeknek.
Úgy gondolom, hogy ez egy emelkedett, örömteli hangulatú ünnepi hétvége volt, ahol minden korosztály elmélyíthette magyarságát, ahol mi ösztöndíjasok is igazán aktív részesei, segítői lehettünk a közösség életének.
„Szent István, nézz mennyből le, a szép magyar népedre!”
