Április 29-én, szombaton este rendezték meg a csoport éves vacsoráját, mely során az érdeklődők megtekinthették, hogy az elmúlt hónapokban min dolgoztak a táncosok. Kedd esténként ugyanis egy új táncot sajátítottak el a tagok.
Mivel Magyarországon a néptánc, a tánccal való foglalkozás a fél életemet alkotja, ezért Kanadába érkezésem előtt is bíztam benne, hogy tánc-szeretetem, lelkesedésem, tudásom és néptánc oktatóként szerzett tapasztalataim hasznára válhatnak egy helyi együttesnek. Jó előre megnéztem, hogy Victoriának van-e felnőtt-, gyerek tánccsoportja, és örömmel néztem végig egy-egy eseményről készült videójukat. Szeptemberben ellátogattam egy táncpróbára, megismerkedtem a tagokkal, beszélgettem velük.
Első pillanattól kezdve magával ragadott a légkör, a csoport hozzáállása, az összetartás, a közös cél és az egyéni személyiségek összetétele. Miután októberben részt vehettem én is a 38. Nyugat-Kanadai Magyar Néptánc Fesztiválon és a Búzavirágot a színpadon is láthattam, világossá vált mindannyiunk számára, hogy a közös munkához kedvünk van. A kérdés csak az volt, hogy milyen táncanyaggal foglalkozzunk májusig.
Minden táncosnak, táncoktatónak van egy olyan táncanyaga, amely a szívéhez közelebb áll; amit a többinél is szívesebben tanít. Az enyém a nagyszüleim szülőfalujától, Körösladánytól - mely ma már város - nem messze elhelyezkedő településről, Dévaványáról származik. Kiskoromban nagymamám sokat énekelte nekem az egyik környékbeli népdalt, melyet később már én énekelhettem viseletben a színpadon.
A Búzavirág Tánccsoport a tengerentúlon egyedülállóként visz tovább egy kincset, tánchagyományt, melyet eddig még más néptáncegyüttes Kanadában nem dolgozott fel. A tánclépések elsajátítása jó hangulatban zajlott. A próbákon férfi oktató híján magam tanítottam a férfi lépéseket is, kivéve két alkalommal, amikor a férfiaknak lehetőségük nyílt botolóban jártas ösztöndíjas kollégámtól (Simándi László) ellesni pár fogást. A folyamatos szerepcsere viszont kitűnő alkalmakat biztosított a nevetésre, a jó hangulat pedig még inkább megszerettette a dévaványai táncokat a csoporttal.
Hogy mi az eredménye annak, ha egy érdeklődő, szorgalmas, tapasztalt és elhivatott tánccsoport, valamint egy legkedvesebb táncanyagában elmélyült, részletekre figyelő, elkötelezett oktató találkozik? Telt házas előadás, és azt követő közös mulatság, magyar táncház – nem csak magyaroknak!
A dévaványai koreográfia egy számadóbálba enged betekintést. A közönség a rovásfák összeillesztésétől a közös mulatság végéig utazhatott vissza a múltba. A legújabb koreográfia mellett a tánccsoport kalotaszegi és mezőségi táncokkal kápráztatta el a megjelenteket, valamint fellépett A banda.
A banda helyi népzeneszerető zenészekből állt össze sok-sok évvel ezelőtt. Hetente egyszer gyűlik össze egy prímás, egy bőgős és két brácsás a közös muzsikálásra. Idén magam is csatlakoztam hozzájuk hegedűsként, így az április végi vacsoraesten mi is felléptünk. Mint később megtudhattam, a zenekar évek óta nem lépett fel közösség előtt. A banda széki muzsikája után ördöngösfüzesi népdalok is elhangzottak kíséretükkel, az én előadásomban.
A közös munka nem állt meg az előadás után, a tánccsoport azóta is dolgozik a koreográfia tökéletesítésén, az előadás finomításán. Akit kíváncsivá tettem, és szeretne közelebbről is megismerkedni a dévaványai táncokkal, az látogasson el 2017 októberében a Vancouverben megrendezésre kerülő 39. Nyugat-Kanadai Magyar Néptánc Fesztiválra!
