Interjú Vaski Gáborral
Sokáig zenész volt a fő foglalkozásod. Mikor kezdtél zenélni, mi motivált ebben gyerekkorodban?
11 éves voltam, amikor az iskolában volt egy felmérés és utána azt javasolták, hogy játsszak szaxofonon. Biztosan szükség volt szaxofonosra a zenekarban… így aztán kaptam egy szaxofont, ami azóta „rámragadt”
Nagyon fontosnak tartod a népdalokat és a népzenét. Hogyan kezdődött ez?
Édesanyám volt az Okanagani Magyar Egyesület igazgatója, ezért a nevelésünk része volt, hogy megtanuljuk a magyar népdalokat, néptáncokat, amikkel a nemzeti ünnepeken szerepeltünk. Ez akkor nagyon természetes volt, hiszen része volt a kultúránknak.
Ennyire fontos a népdal?
A népdal az egyik gyökere a magyar néphagyománynak és a magyar népkultúrának. Úgy tudom, hogy több, mint 600.000 magyar népdal létezik, ez jóval több, mint a német népdalok, ami közelítőleg 6000 dalt jelent. Ez egy kulcsfontosságú része a magyar kultúrának, hiszen nagyon kevés nemzet van, ami ennyire nagy hangsúlyt helyez a népzenére.
A mai korban van-e még jelentősége a népdaloknak?
Van, hiszen minden népdalban van valami történelmi „rejtély”, ami miatt megszületnek, mint egy szabadságharc vagy forradalom, szerelem, bánat, öröm, népszokás. A népdalok beletalálnak a mindennapi életbe, nem olyanok, mint egy mese, hanem elő lehet venni egy összejövetelen, amikor boldogok vagyunk vagy szomorúak, ilyenkor a népdal „kijön” belőlünk, ami egyben rögzít valamilyen néphagyományt is.
A mai estén milyen különleges hangszeren játszottál?
Ma egy tárogatón játszottam, ami egy több, mint százéves hangszer. Ez egy újabb típusa azoknak a tárogatóknak, amik a Rákóczi szabadságharc idejében voltak és hadi hangszerként is funkcionált a szórakoztatáson kívül. A hangszer a kiegyezés után egy új életet kapott. Az eredeti hangszereket a Rákóczi-szabadságharc után a Habsburg uralom elégette mind és börtönbe kerültek azok, akiknek volt. Ezek akkor olyanok voltak, mint egy török síp, de a későbbi tárogatók a szaxofonhoz hasonlítottak már. Az én hangszerem egy úgynevezett Mogyoróssy Gyula-féle tárogató, ami cseresznyefából készült és gyönyörű, melankolikus hangja van. Ezeken kuruc dalokat szoktunk játszani. A trianoni szerződés megkötése után a hangszernek még komolyabb szerepe lett, a tárogatóval lehet katonadalokat, népdalokat, műdalokat is játszani, amikből azután összeállhat egy műsor.
Nemsokára lesz egy újabb fellépésed a tárogatóval. Kalmus Felicián crossover csellistával fogtok előadni egy közös dalt november 2-án a Szent Erzsébet templomban, Torontóban, illetve másnap Hamiltonban a Szent István római katolikus templom dísztermében. Mi lesz a különlegessége ezeknek a koncerteknek?
Ez a két koncert egy koncertsorozat része lesz, amit az Extra Hungariam Alapítvány szervez a Bethlen Gábor Alap támogatásával és a Kanadai Magyarok Országos Szövetséggel együttműködve. Hat állomása lesz ennek a turnénak: Halifaxban, Ottawában, Montrealban és Windsorban, Torontóban és Hamiltonban, ahol Kalmus Felicián fog fellépni. Ő régi dalokat dolgozott fel, amiket még az ükanyáktól örökölt. Beleszeretett ezekbe a népdalokba, feldolgozta őket modern stílusban. Mi úgy gondoltuk, hogy a fiataloknak ez tetszene, ezért megszerveztük ezt a koncert turnét. Ezeken a koncerteken el fognak hangzani ezek a gyönyörű népdalok, de abszolút modern feldolgozásban, csellóval, ami mellett vetítés is lesz. Ez egy komplex hang és vizuális élményt jelent a közönség számára. Hamiltonban és Torontóban emellett a koncert első felében fel fog lépni a hamiltoni Tücskök Vonós Zenekar is, amit Szigeti Máté és Hiripi Anita vezet és vezényel. Ez a gyerekzenekar szintén népdalokat fog játszani.
A kettő között egy mini előadásunk lesz, Feliciánnal kettesben előadjuk a Rákóczi-nótát, annak is tisztelegve, hogy most Rákóczi Emlékév van, amikor II. Rákóczi Ferencre és a 1703-1711 közötti szabadságharcra emlékezünk.
