Az ausztráliai Melbourne-ben nagyszámú magyarság él, számos szervezet tevékenykedik a magyar identitás megőrzése és továbbadása érdekében. Ebből adódóan pezsgő kulturális életet lehet tapasztalni a nagyváros különböző részein. Közülük az egyik nagymúltú szervezet a Magyar Kultúr Kör, melyet több évtizeddel ezelőtt 1983-ban alapítottak. Péntekenként tartják összejöveteleiket, ahol a fiatalokat tánccsoport mellett magyar nyelvórák is várják, míg az idősebbeknek beszélgetésre, kártyázásra, tombolára és lángosozásra nyílik lehetősége.
A Kör a heti családias légkörű összejöveteleken túl, évente több alkalommal nagyszabású programra várja a helyi magyar közösség tagjait. Ilyenek az úgynevezett vacsoraestek, ahol rendszerint a civil szervezet tagjai közösen sütik-főzik meg a magyar ételeket és készítik elő a helyszínt a mulatságra. Így történt ez most is, bár a hivatalos program 19:00-kor vette kezdetét, már kora délután elkezdődtek az előkészületek, melyben idén mind a négy Melbourne-ben szolgálatot teljesítő Kőrösi Csoma Sándor Programos ösztöndíjas tevékenyen részt vett.
Idén a műsoros vacsoraesten az 1848-1849-es magyar szabadságharcra emlékeztek az egybegyűltek, melyről Kovács János – a Magyar Kultúr Kör vezetője – köszöntő ünnepi beszédében elmondta: „Március 15-e a magyarság egyik legnagyobb nemzeti ünnepe. Ilyenkor az 1848-as 1849-es szabadságharcra emlékezünk vissza, a magyar történelem egyik kiemelkedő pillanatára. Eszünkbe ötlik Kossuth Lajos, Széchenyi István alakja, megjelenik Petőfi Sándor képe és az általa írt Nemzeti dal első sorai: »Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha!« Feltűnik szemünk előtt a piros-fehér-zöld zászló szimbóluma és a kokárda, melyet azóta büszkén tűzünk ki ingünkre ezen a napon.” Majd rámutatott arra is, hogy: „Bár a szabadságharcot leverték, áldozatuk még sem lett hiábavaló, azóta is él a magyarság. Nem csak Magyarországon de a világ sok pontján beszélik és élik a magyar nyelvet és kultúrát, ahogyan tesszük ezt mi is itt Ausztráliában, Melbourne-ben.”
Ezt követte a népviseletbe öltözött gyerekek előadása, akik az elmúlt időszakban hetente készültek a fellépésre. A Huszárgyerek, huszárgyerek szereti a táncot kezdetű dalt közösen énekelték el, melyre Vidács Ilona tanár készítette fel őket. Felhangzott a trombitaszó is egy magyar gyermek közreműködésével, a Kossuth Lajos azt üzente katonadal dallamait hallván a közönség egyből közös éneklésbe kezdett, melyet megható volt hallgatni. Az előadás csúcspontja mégis a Kör tánccsoportjának fellépése volt, ahol sárközi néptáncot mutattak be a fiatalok.
Az ünnepély kötetlenebb részén a kokárdát viselő egybegyűltek magyar táncokat jártak, magyarul beszélgettek és örültek a találkozás lehetőségének. Az esemény zárásaként a hagyományosnak mondható tombolára került sor, így számos ajándékkal gazdagodtak a szerencsésebbek. Ám akinek a szelvényét mégsem húzták ki, az is boldogan és élményekkel gazdagon térhetett haza.
