Tuti buli avagy Tutti buli a Marsdeni Magyar Házban
Az idei tavaszünnep minden várakozást felülmúlt a déltől egészen késő estig tartó programok és a fantasztikus hangulat révén, ami messze túllépett a magyar közösség határain.
Egy Fesztivál, ahol az étel is „király” volt
Valójában már az előkészületekkel elkezdődött a program: a temérdek szervező munkával, a bevásárlással, a Ház feldíszítésével, a konyhában pedig már péntek reggeltől folytak az munkálatok, hogy szombatra minden tökéletes legyen. Már a déli harangszó előtt kígyózó sorok jelezték, hogy a kulináris élvezetek ismét főszerepet kapnak. A kertben rotyogó bográcsosok és a Magyar Ház konyhájának illata valóságos magyar ízorgiát ígért.
A gyerekek sem unatkoztak. A kertben ugrálóvár és a fák alatt mesesarok várta őket.
A hivatalos program bevezetőjeként a konferanszié délután fél kettőkor lépett a mikrofonhoz egy rövid köszöntővel magyarul és angolul, és attól a perctől mindenki bekapcsolódott az ünneplés örvényébe. A köszöntő után a Magyar Kulturális és Jóléti Egyesület elnöke, Sipos Ika tartotta meg megnyitó beszédét, melyben a közösség erejét hangsúlyozta, és köszönetet mondott annak a számtalan segítőnek, közreműködőnek, akik nélkül ez a fesztivál nem valósulhatott volna meg. Az elnök szavai érzelmileg is létrehozták a közös rezonanciát: „Öröm látni, hogy ennyien összegyűltünk, hogy együtt ünnepeljük a tavaszt, a megújulást, és nem utolsó sorban a magyar kultúránkat. Ez a fesztivál nemcsak a finom ételekről, zenéről, programokról szól, hanem rólunk, a közösségről... hogy megérezzük azt, amit csak egy magyar közösség tud adni: az otthon melegét idegen földön is. Legyen ez egy emlékezetes, közös ünnep – magyar szívvel, magyar lélekkel.”
Az elnökasszonyt Cameron Dick, a neves Brisbane-i politikus követte a színpadon, aki méltatta a magyar közösség rendíthetetlen erejét és a fesztivál érdemeit. Beszédében kétszer is hangsúlyozta, hogy a magyarokat nagyon szívesen fogadják Ausztráliában.
A politikus humorosan elmondta, hogy bár próbált néhány magyar szót megtanulni erre az alkalomra, de "beletört a nyelve". A konferanszié Dick úr beszéde után azonnal reagált, és köszönő szavai után felajánlotta a politikusnak, hogy örömmel fogadja tanítványai sorába, ha magyarul szeretne tanulni, ami nagy derültséget váltott ki a tömegből.
Világszínvonalú szórakozás és kultúrák találkozása
A délutáni program a tehetség és a kultúrák sokszínűségét mutatta be. Elsőként a Pipacs tánccsoport bűvölt el mindenkit tökéletes magyar népviseletükkel és néptáncukkal, és az elhangzott népdalkíséretek mindannyiunkban felidézték kárpát-medencei emlékeinket, gyökereinket, és mindazt az érzelmet, ami az óhazához fűz bennünket.
DJ Rodrigo de Silva, a Ház programjainak gyakori közreműködője, akit a konferanszié joggal nevezett a Magyar Ház "zenei mágusának", hiszen az elérzékenyülésből, ha az egekbe nem is, legalábbis a táncparkettre igézett mindenkit nosztalgikus magyar és nemzetközi popdalokkal.
A klasszikus művészetet két tehetséges fiatal balettművész, Tasca és Sam képviselte. Előadásuk a Coppelia balett egy részletével, valamint Tasca szólóival (Flames of Paris és Spring Fairy) elkápráztatták a közönséget, még a csúszós parkett ellenére is, ami a balettművészek számára rendkívüli kihívást jelentett.
Később az El Salvadort képviselő Folklorik Group is megérkezett, és exkluzív produkciójukkal hatalmas sikert arattak. Két hölgy táncolt lenyűgözően gyönyörű, fényes zöld és királykék selyemszatén ruhában a színpadon, és ahogy forogtak, bő szoknyájuk pazar látványt nyújtott. Mint elmondták, a ruhák élénk színei az el salvador-i emberek boldogságát fejezik ki. Céljuk kettős: megőrizni a tradicionális táncokat, de főként örömöt és vidámságot varázsolni az emberek arcára. Az előadás után hálájukat és tiszteletüket fejezték ki a fantasztikus magyar közösség számára.
Ezt követően Rodrigo de Silva új szerepkörben jelent meg: Charro Solitario néven mariachi énekesként lépett fel, és a légkört egyre forróbbá, pezsgőbbé alakította.
Az est csúcspontja azonban Jessy és Orsi Tutti Buli koncertje volt. A konferanszié egy kulisszatitkot is megosztott a közönséggel a rendezvény nevének eredetéről. Mint elmesélte, elkötelezett magyartanárként kezdetben visszautasította a plakátkészítés egy bizonyos részletét, ugyanis a „Tutti buli” elnevezést nem akarta leírni két „t”-vel, hiszen az olaszul "együtt"-et jelent, és nem a magyar "tuti"-t (biztos).
A dilemmát a Jessyvel való interjú készítés során együtt oldották meg, hiszen Jessy is elismerte a szavak eredetének, jelentésének problematikáját. Amikor azonban kiderült, hogy a Tutti Buli egy rádióműsor neve is, ahova Jessy mindig vendéget is hív, a konferanszié új ideológiai alapot teremtett a névnek: A Tutti buli, vagyis együtt valakivel tökéletes kifejezője az aznapi eseménynek is, hiszen Gulyás Orsival énekelt Jessy (igaz nem duettet, de ez már szőrszálhasogatás lenne).
A történeten jót derült a közönség, és később, amikor a hangulat a tetőfokára hágott, és már senki nem volt képes ülve maradni, még egy járókeretes hölgy is felállva lépegetett a zene ritmusára, a színpadról Jessy visszautalva a nyelvi dilemmára, megkérdezte, hogy mindenki számára elfogadható-e már a "Tutti Buli" elnevezés.
Felemelő volt látni, hogy számos külföldi vendég jelen volt és sugárzó tekintetükön látni érzéseiket. Ausztrál, finn, spanyol, argentín és walesi vendégek lelkesen nyilatkoztak arról, hogy mennyire jól érezték magukat, és milyen parádés hangulatot tudott a Magyar Ház teremteni.
A tavaszi fesztivál nemcsak a szórakozásról szólt, hanem arról is, hogy a magyar szív és lélek képes más nemzetiségű embereket is a magyar kultúra, a brisbane-i és környékbeli derűs magyar közösség részévé tenni, és bárki számára örömteli, tartós élményeket szerezni.
