Hogyan kerültem ide? A történet még márciusban kezdődött, amikor a klubnapra készítettem egy táncházat. Bár sokakkal akkor találkoztam először, mindenki örömmel beállt a táncba, köztük Judit is, akivel ekkor még nem ismertük egymást.
Hónapokkal később, az augusztusi Déryné színházi előadás előtt Judit épp mellettem beszélgetett néhány ismerősével. Elmesélte, hogy testnevelő tanárként dolgozik, és szokott táncot tanítani a gyerekeknek az iskolában. Azt mondta, emlékszik a márciusi klubnapon táncolt koreográfiára, de sajnos nem tudta levideózni, és már elfelejtette a lépéseket. Ekkor kapcsolódtam be a beszélgetésbe, és elmondtam neki, hogy azt a táncot én találtam ki. Judit nagyon megörült, és szinte azonnal meghívott, hogy tanítsam meg a diákjainak. Természetesen tánctanárként boldogan mondtam igent.
Két csoportnak tartottam órát. Először a kisebbek jöttek, akik igazi energiabombaként robbantak be a terembe. Az első pár perc még a figyelem összeszedéséről szólt, de amint megszólalt a zene, és elkezdtük a lépéseket, mindenki izgatottan kapcsolódott be. Sokszor ismételtünk, de nagyon élvezték, különösen azt a részt, amikor a kör közepébe kellett szaladni. Itt persze már ritmust nem ismerve rohantak előre, de az öröm és nevetés mindent felülírt. A végén mosolyogva, kipirulva mentek vissza az osztályterembe.
Ezután érkeztek a nagyobbak, akik teljesen más energiát hoztak magukkal. Csend, rend, fegyelem. Meglepően gyorsan megtanulták a lépéseket, szinte percek alatt összeraktuk a koreográfiát. Nagyon ügyesek és nyitottak voltak, látszott, hogy érdekli őket az új élmény. Az óra végén egy kis szabad táncolással zártunk. Mindenki szabadon mozdulhatott, kiugrálhatták magukból a megmaradt energiát.
Hatalmas élmény volt számomra látni, ahogy a magyar zene és mozgásvilág megelevenedik egy új-zélandi iskolában. Jó érzés volt egy kis időre bevezetni a gyerekeket a magyar néptánc és népzene világába, és egyben megmutatni nekik, hogy mennyi öröm rejlik a kultúrák közötti találkozásokban. Hiszem, hogy az ilyen alkalmak hidakat építenek, kíváncsiságot ébresztenek és nyitottságot szülnek.
