Hogyan filmezünk Melbourne-ben
Sokszor elfoglalt anyukákról beszélünk, akik napról napra otthon vannak a pici gyermekeikkel, míg férjük dolgozik. S amint már említettem, az ausztrál távolságok igen nagyok. Nehezen lehet spontán módon áthívni valakit kávézni.
Végül arra jutottam, hogy mi lenne, ha havonta egyszer lenne egy olyan alkalom, ahol ezek a felnőttek kötetlen formában összegyűlhetnek, s egy pohár bor s némi rágcsálnivaló kíséretében megnéznek egy magyar nyelvű filmet. Véleményem szerint a magyar filmgyártás rengeteget fejlődött az utóbbi évek során. Gondoljunk csak az Oscar-díjas Saul fiára, vagy az Oscar-ra jelölt Testről és Lélekről című alkotásra.
Mindezek fényében meghirdettem a filmklubot, s négy olyan filmet választottam, ami különböző korosztályú és hátterű emberek számára is érdekes lehet. A szeptemberi alkalmon Szilágyi Zsófia Egy nap című filmjét néztük meg, ami egy anya átlagos napjáról szólt. S természetesen megvolt hozzá a tökéletes közönségem is a két baba-mama csoport anyukái személyében. Jó volt látni, ahogy ezek a fiatal nők kimozdulnak, s egy kicsit megpihennek egymás társaságában. Ami számomra a legfelemelőbb volt: tudtunk közösen beszélgetni arról, milyen kihívásokkal kell szembenézniük nap mint nap. Az első alkalmon tizenöten voltunk, s én végtelenül örültem ennek a tizenöt embernek.
A második alkalommal Enyedi Ildikó Testről és Lélekről című filmjét néztük volna. S néztünk is belőle néhány percet, csak azt nem vettem számításba, hogy az ott megjelent közel negyven ember nem a film kedvéért gyűlt össze, hanem azért, hogy meglepjen születésnapom alkalmából. A meglepetés nagyon jól sikerült, mindenki tudott róla, engem kivéve. Viszont az este végén megígértettem velük, hogy megnézik a filmet, s néhányan meg is tették.
A legutóbbi alkalomra Reisz Gábor ifjúsági filmjét hoztam, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan címmel. Egyszerre volt sírós-nevetős, ahogyan a főhős bukdácsolásait figyeltük a nagybetűs életben. S jó volt közösen arról beszélgetni, kinek milyen nehézségekkel kellett szembenéznie az egyetem befejezése után.
Az utolsó filmklubos alkalom azért is lesz különleges, mert szeretnénk egybefűzni a karácsonyfa-díszítéssel. Abban reménykedünk, hogy Goda Krisztina B.U.É.K. című vígjátéka megteremti a tökéletes hangulatot ahhoz, hogy együtt készüljünk a karácsonyra s az ünneppel járó teendőkre. Minden Melbourne-ben élő ismerősömet várom szeretettel november 29-én, fél nyolc órai kezdettel, a Bocskai Magyar Központba.
