Az utrechti vándordiákok
Hollandiában a leideni volt az első egyetem, 1575-ben alapította Orániai Vilmos, ezt követte az utrechti 1636-ban. Ez utóbbiban két magyar vonatkozású helyszínt is találunk. Az egyik a protestáns magyar peregrinus diákok emlékét őrzi az egyetem központi épületének folyosóján.
A dombormű egy magyar diákot ábrázol, amint a debreceni református Nagytemplomtól az utrechti dóm felé gyalogol. Alul a latin nyelvű szöveg, Sanguine Christi conglutinati sumus, magyarul azt jelenti: „Krisztus vére által mosattunk össze.” A másik tábla az úgynevezett magyar kápolnára utal, amely a 19. század végéig az egyetem főépülete és a dóm között állt, és ahol az utrechti magyar diákok az istentiszteleteiket tartották.
Az emléktábla az egykori kápolna helyén lévő templomkertben található.
Az utrechti intézmény egyébként nemcsak arról nevezetes, hogy ez a második legrégebbi holland egyetem, hanem arról is, hogy a holland felsőoktatás történetében először fogadott női hallgatót. A diáklány nem volt más, mint Anna Maria van Schurman, a 17. század legműveltebb asszonya, kortársai elnevezése szerint a „holland Minerva”, „Európa büszkesége” és „nemének csodája”.
Négyévesen már olvasott, együtt tanult latinul a fivéreivel, tizennégy nyelven beszélt, és kora nagy tudósaival levelezett, mindezek ellenére egyetemre sokáig mégsem járhatott. A fordulópont akkor érkezett el, amikor közismerten kiemelkedő latin tudásának köszönhetően 1636-ban felkérték, írjon köszöntő verset a frissen alapított utrechti egyetem megnyitásának alkalmából.
Ezt meg is tette, ám benne mintegy mellékesen azt is felvetette, milyen szomorú, hogy nőket nem engednek be az intézmény falai közé. Panaszára válaszként az akadémia illetékesei végül engedélyt adtak neki, hogy látogathassa nemcsak a privát, hanem a nyilvános előadásokat és vitákat is.
Egyaránt hallgatott bölcsészetet és orvostudományt, kedvenc tantárgya azonban – amelyben a leginkább elmélyedt – a teológia volt. Ez utóbbiban idővel olyan szaktekintéllyé vált, hogy ha nem nőnek születik, azonnal meghívták volna professzornak az egyetemre.
Ám akármelyik előadásra ült is be, az egyetem vezetői kikötötték, hogy az órákon egy paraván mögött vagy egy lefüggönyözött beugróban kell meghúzódnia. A cél érdekében azonban a rejtőzködést is vállalta. Azzal, hogy 1636-ban, huszonkilenc éves korában végre beiratkozhatott az utrechti egyetemre, ő lett a holland felsőoktatás történetének első női diákja.
Hogy tisztában volt úttörő szerepével, és abban reménykedett, hogy más lányok is követhetik majd a példáját, azt 1638-ban írt esszéje is bizonyítja, amelynek címe: Védőbeszéd a nők egyetemi tanulmányok folytatására való alkalmasságáról.
