Karikázó, ami összeköt. Az augusztus 20-i műsor
Az ünneplő közönség hallhatott verseket, énekeket, szemtanúja lehetett kenyérszentelésnek. Az új kenyeret a műsor végén el is fogyaszthatták. Számomra mégis az egyik legfontosabb az a közös karikázó volt, amelyet a három helyi csoport leányai és asszonyai adtak elő, jelképezve a magyarság összetartását.
A Fonó-ban, Gyöngyösbokrétában és Magyar Kultúr Körben is külön-külön megtanítottam a népdalokat, melyet a karikázóban énekeltünk, és büszkeséggel töltött el, hogy olyan szereplőnk is volt, aki magyarul csak most kezdett tanulni, mégis kívülről fújta a népdalokat! Egy István-köszöntő énekkel kezdtünk, majd három aratóénekkel folytattuk. Az énekek elsajátítása után következett a tánc tanulása. A próbákat közös próbák követték, ahol beállítottuk a helyeket és a párokat. Így a színpadra 19-en álltunk fel, ahol Farkas Dorka és Tokaji Tamara KCSP-s társaim is gazdagították a karikázó lányok körét.
Nagy büszkeséggel és elégedettséggel töltött el, hogy hosszabb idő után újra sikerült egy színpadra állítani és összehozni a különböző tánccsoportok táncosait, mely nem maradt eredménytelenül, nagy sikert aratott a műsorszám!
