Élőzenés szatmári tánctanfolyam és táncház a német fővárosban
Az eseményt három berlini szervezet hozta tető alá: a Magyar Egyesület pályázta meg a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél az anyagi erőforrást, a 86. Apáczai Csere János cserkészcsapat vállalta magára a szervezést, illetve a Berlini Fonó Magyar Tánccsoport biztosította a szakmai hátteret. Az oktatás minőségét György Károly, a Molnár utcai táncház volt oszlopos tagja, és felesége, Eötvös Anna biztosították, akik Magyarországról látogattak hozzánk. Hogy a minőségi néptánc mellé való talpalávaló se maradjon el, élőzenével kedveskedtünk a résztvevőknek. A zenekar tagjai Szilágyi Márton prímás, Dövényi Gergely (Döfi) brácsás és Daniss András (Kongó) voltak, akik szintén az anyaországból érkeztek.
Péntek este egy kedvcsináló vezetett táncházon vehettünk részt. Az oktatók a pár órás programba minél változatosabb táncokat válogattak össze, így örülhetett, aki ismerte a széki és kalotaszegi ritmusokat. Hogy minél hatékonyabbak legyünk, szombaton már reggel elkezdtük a szatmári figurákkal való ismerkedést. A lépéseket később párosban is próbáltuk, majd különböző fogásokkal és forgatásokkal teljes értékű tánccá varázsoltuk. Az ebédszünetet a sok szatmári ugrás és bokázás után már mindenki kifáradva várta. Délután a terep a gyerekeké lett, az oktató házaspár körtáncokkal, népi játékokkal, humoros dalokkal szórakoztatta a kicsiket. Ha a képzésen az az érzésünk lett volna, hogy lehetnénk többen is, az esti nyilvános táncházra elpárologhatott, hiszen a terem minden sarkát belaktuk. A felnőtt táncházat a helyi Fonó tánccsoport nyitotta meg, a táncosok az októberi bemutatójukat adták elő, melyet a közönség többször visszatapsolt. Ezután vette kezdetét a népünnepély, a vezetett táncházban mindenki kiélhette a népzene és néptánc iránti szenvedélyét. Vasárnap egy rövid ismétlés után György Károly a fiúknak tanított be két szatmári legényes figurát, míg Eötvös Anna a lányokkal állított össze egy rövid koreográfiát. Miután mindkét fél megmutatta a frissen tanultakat, egy kiadós „örömtáncolással” zártuk az eseményt, ahol mindenki szabadon bevethette a napokban tanultakat. A párok délután kettőre fáradtan, de jóleső mosollyal nyugtázták, hogy a hétvégén bizony sokat magukévá tettek a tájegység táncaiból.
