60. jubileumát ünnepelte az "Europa"-Club
De éppen ettől is válik széppé a megérkezés az új országba.
Erre csak ráerősíthet az, ha az embert beszippantja a közösségi élmény érzése egy olyan tökéletes napon, mint amilyen az 'Europa'-Club 60. jubileumának megünneplése volt. Ilyen az, amikor az ember végre úgy érzi, megérkezett, jó helyen van.
Természetesen nem alakulhat mindig minden tökéletesen. Így az országszerte nagy esőzések és az árvíz miatt az eredeti hajózási útvonalat és tervet rövidíteni kellett. Sajnos a Duna magas vízállása miatt nem volt lehetséges Hainburgban kikötni. De ez mit sem vett el az esemény fényéből és vendégként vagy művészként megjelent emberek hangulatából.
Az eseményt Mentsik Szilvia, az "Europa"-Club és az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalának elnöke nyitotta meg köszöntő beszédével. A közösen elfogyasztott reggeli után a barokk zene szépségeinek megismeréséhez kaptunk egy lenyűgöző útmutatót Víg Margit és Christoph Urbanetz előadásában.
Pap Péter hegedűn, Henics Tamás kontrán és Szimán Kristóf bőgőn mutatta meg nekünk, mennyire érdekes és szép is a népzene. A klasszikus és a pop zene legnépszerűbb dallamain keresztül kaphattunk lélegzetelállító előadást Kovács Nagy Andreától és Kollár Katalintól, Patkoló Anikó zongora és Patkoló Annabella hegedű kíséretében.
Csodás, „Júlia álma” című koreográfiáját eltáncolta nekünk Pál Anna Gloria, aki ezzel a táncával az Országos Táncfesztiválon első helyezést és a bécsi VIBE nemzetközi balett versenyen is döntős helyezést ért el. A koreográfiát Szitt Melinda balettmester, a Magyar Táncművészeti Egyetem mesteroktatója koreografálta. A nehéz, hullámzó tánctér, ellenére meseszép előadásban részesülhettünk.
Az ebéd és a torta mellé, pedig öröm, ha jó zene szól. Ezt pedig végül, de nem utolsó sorban Schmuck Évának és Bíró Péternek köszönhetjük, akik Fényes Szabolcs és kortársai dalaiból hoztak nekünk egy válogatást klarinéton és zongorán előadva.
Mikor a meghívást kaptam, nem is sejtettem, mekkora örömöt fogok lelni a hajón felcsendülő zenékben és a művészek előadásaiban. Így teljes közelségből, egészen másnak éreztem őket. Jobban tudtam értékelni és elismerni az előadások mögötti kemény munkát és szenvedélyt. Persze lehetséges, hogy mindehhez hozzájárult az a hangulat is, ami az egész eseményt körbelengte: az öröm, hogy magyarok vagyunk magyarok között, bár egy másik országban, de összetartva és összetartozva. Ezt az érzést pedig nagyon szerettem volna átélni. És most végre sikerült.
Köszönöm a szervezőknek és a művészeknek ezt a felejthetetlen, csodás emléket.
