Városnézés Ulmban, idegenvezetéssel és utána agapé
Az év talán utolsó nyárias vasárnapján Ulm felé vettük az irányt. Ott a városházához kellett volna érkeznünk, de az útlezárások miatt „toronyiránt”, a Münsternél találtuk magunkat. Ezt ugyanis könnyen messziről meg lehetett látni, hiszen a keresztény világ legmagasabb templomtornyáról van szó, a maga 161,6 m-es magasságával. Az odatalálás azért mégsem volt olyan egyszerű, mert a fél város le volt zárva a németföldön egyik leghíresebb maratoni futóverseny miatt, melyet épp ekkor rendeztek.
A városházától induló idegenevezetés alatt megtudtuk, hogy a középkori szabad polgárok által alapított város a Tímárságból (bőrcserzés), Schachtel építésből (a Fekete erdőből leúsztatott fákból épített lakó-tutajok), kereskedésből és hajózásból élt. Nem is akárhogy, hiszen közadakozásból építették a XIV. sz. végén csodás gótikus dóm templomukat. A rendkívüli épület tervezéséhez és kivitelezéséhez a kor leghíresebb mestereit fogadták fel. Henrich és Michael Parler tervei alapján elkészült a három egyforma magas főhajó és a kórus, majd ezt követően ideiglenes tetőt kapott a templom, és 1405-ben felszentelték. A torony ekkor még „csak” 100 m magas. Közben a város polgárai egy referendumon eldöntik, hogy elhagyják a katolikus egyházat, és áttérnek az evangélikus (protestáns) egyházba. Aztán az építkezés leállt és csak 1817-ben folytatták. 1890-re készül el a mai végleges formájában, mely akkor a világ legmagasabb épülete volt. A Münster – mely sosem volt székesegyház, hiszen püspöki székhellyel nem rendelkezett Ulm (ma is a stuttgárti püspökséghez tartozik), valamint egytornyú az épület – azóta is a világ legmagasabb keresztyén temploma.
A grandiózus alkotás belül is számos egyedülálló értékkel rendelkezik. A leghíresebb olyan templom, ahol a görög és római filozófusoktól és íróktól kezdve a középkori tudósokon át számos Ó és Újszövetségi faragott szobor áll. A világ legtöbb oltárával rendelkező templom sajnos a képrombolás áldozata lett, de az ulmi polgárok nem engedték tönkretenni ezeket a míves alkotásokat, hanem a környék kisebb templomaiba helyezték el azokat. Sajnos az orgonát is eltávolították az ún. kálvinisták, de a XVI. sz-ban ezt pótolták, és pár évig a világ legnagyobb orgonája volt a passau-i mellett. Köztudott, hogy 1763-ban az egyik legismertebb művész, Mozart is játszott rajta. A II. világháború végén az óvárost porig bombázták, de csodás módon a templom csak egy találatot kapott, melynek detonációja az ablakokat tette tönkre. Az üvegek felújításához Hermann Einstein (az egyik leghíresebb tudós apja) is hozzájárult, így egyedülálló módon tipikus ószövetségi ábrázolás is látható az épületen.
A templomból kilépve és a megmaradt óvárost járva botlottunk a világ legferdébb szállodájába. A patinás fachwerk-épület folyó felőli része ugyanis megsüllyedt és így a szálló ezen részén található szobák erősen lejtenek. A vendégeknek azonban nincs okuk aggodalmaskodni a pihenés és a kényelmetlen alvás miatt, mert az itteni ágyak lábai úgy vannak lefűrészelve, hogy a fekvőfelület vízszintes legyen. A folyóparton tovább sétálva a hangulat csak fokozódott, mert énekesek, zenészek buzdították a lelkes futókat, akik a maratoni táv miatt Újulm-ba is átkocogtak.
Újulm létrejötte is egy érdekes történet. A hercegek és a különböző érdekkörök csatározásai miatt a várost a Duna mentén kettészakították. Így alakult ki a világ egyik legérdekesebb települése, hiszen a folyó jobb partja Bajorország-hoz, bal partja pedig Württenberg-hez tartozik. Ennek ellenére szoros kapcsolatban élnek egymással a polgárok és már több évtizedes hagyománya van a Duna-menti országok ulmi fesztiváljának. A folyó 9 országot érintő népei közt mi magyarok vagyunk a legtöbben, hiszen a Felvidéktől a Vajdaságon át a Vaskapuig megtalálhatók történelmi emlékeink.
A városnézést követően délután közös istentiszteleten találkozhattunk, ahol Varga Pál heidenheimi és Hiebe Erika Szt. Gallen-i lelkész szolgált. A dicséret után német szokás szerint kávé és süti várt a terített asztalokon, ahol a kötetlen beszélgetést követően indult ki-ki haza az ilyenkor szokásos dugóban.
