Pár héttel ezelőtt kaptam egy levelet Pétertől, amiben megírta, hogy Atlantából Texasba tartva szívesen beiktatna egy kitérőt, hogy megnézze, hol teljesítem a programot és milyen a helyi magyar közösség élete. Aztán a látogatók száma kettőre bővült, Zita is csatlakozott. Csak egy „villámlátogatásra” volt időnk és ugyan Albany nem egy nagyváros, van pár dolog, amit érdemes megnézni.
A helyi magyar szervezetek vezetőit és legaktívabb tagjait hívtam meg, így összesen heten jártuk be Árpádhon és Albany látnivalóit. A nemrég felújított és újra felszentelt katolikus templomnál találkoztunk, ezt néztük meg először. A magyar múzeum vezetője, Alex Kropog mesélt nekünk a helyi magyarok történetéről és a templomról, de igazából mind hozzátettünk a történetekhez. Ezután magát a múzeumot mutattuk meg. Kicsit „meguzsonnáztunk”, miközben megtekintettük a kiállításokat. Beszélgettünk a múzeum történetéről, honnan és hogyan indult és merre tartanak, hisz a múzeum gyűjteménye folyamatosan bővül. Vendégeink elmondása szerint talán az albany-i a legnagyobb, méret és gyűjtemény szempontjából is, az USA-ban található három magyar múzeum közül, ami bárhol megállná a helyét. Nagy öröm és büszkeség ez nekünk. A múzeumi túra után még volt egy kis időnk megnézni a presbiteriánus templomot, habár ezt csak kívülről. A templomkerteket is meglátogattuk, ahol nagyrészt magyar szövegezésű sírfeliratokat lehet látni. Alig volt olyan név és család, akiket ne ismertek volna kísérőink és meséltek is róluk kicsit. Sok érdekes történetet hallottunk aznap a helyi magyarokról és Árpádhonról.
Igaz, a látogatás kicsit hosszabbra nyúlt, mint terveztük, de abban egyetértettünk, hogy ez a kicsike közösség itt Louisianában, „a semmi közepén” annyira különleges és egyedi, hogy megérte a kitérőt és bár a beszélgetés főleg angolul folyt – ösztöndíjasra épp a nyelvoktatás lehetősége miatt pályázott a közösség –, nagyszerű és tanulságos délutánt töltöttünk el együtt.
