A Collegium Pázmáneum adott otthont Tarics Péter író, kutató és újságíró legújabb, immár huszadik kötetének bemutatójának. A hosszú évek kitartó munkájával készült mű Mindszenty József bíboros-hercegprímás alakjának állít emléket. Tarics Péter vallja: „Mindszenty József bíboros a XX. század legnagyobb magyarja.” A kötet különleges aktualitással bír, hiszen egy hármas jubileum évében jelent meg: 110 éve szentelték pappá Mindszentyt, 80 éve nevezték ki esztergomi érsekké és 50 éve hunyt el.
A szerző új kötete szimbolikus szerkezeti elrendezés szerint épül fel: tizennégy stáció mentén bontja ki Mindszenty életútját — nem csupán életrajzi epizódok sorozatát, hanem lelki mérföldköveket is, amelyek arra hívják az olvasót, hogy reflexióval járja végig a bíboros szenvedéseit, küzdelmeit és kitartását. A kötet üzenete túlmutat a történeti feldolgozáson: határozott állásfoglalás Mindszenty boldoggá- és szentté avatása mellett, amely sok magyar katolikus óhaját fejezi ki.
Tarics Péter számára a bíboros alakja személyes ügy: tisztelete jeléül 2010-ben és 2017-ben is színpadi monodrámát írt róla. Új könyvében Mindszenty hűségét Istenhez, egyházhoz és hazához, mély nemzettudatát és rendíthetetlen elvhűségét állítja középpontba.
A szerző felidézte a főpásztor édesanyjának példamutató kitartását is: Kovács Borbála tizenhárom alkalommal próbálta meglátogatni fiát a börtönben, s bár a hatóságok legtöbbször elutasították, rendületlen hűsége lelki támaszt jelentett a fogvatartott bíborosnak. Tarics Péter kiemelt példaként említette azt az esetet is, amikor a hatóságok visszaadták Mindszenty főpapi jelvényeit, majd a váci börtönbe szállították át, hogy édesanyja és a külvilág felé megtévesztő képet adjanak.
Az 1956 utáni időszak részletes bemutatása során kiemelkedő szerepet kapott, hogy Mindszenty bíboros közel másfél évtizeden át a budapesti amerikai nagykövetségen talált menedéket. Ebben az időszakban levelezett amerikai elnökökkel és diplomatákkal, következetesen képviselve az emigráns magyarság ügyét. Írásaiból világosan kirajzolódik a bíboros történelmi látásmódja, valamint rendíthetetlen nemzeti elkötelezettsége.
A könyv kitér a Kádár-rendszerrel folytatott levelezésre is. A hatalom időről időre jelezte: kész lenne bizonyos kompromisszumokra, például arra, hogy Mindszenty elhagyhassa az amerikai nagykövetséget és külföldön telepedjen le, vagy részleges rehabilitációban részesüljön. A bíboros azonban mindvégig hajthatatlan maradt: „Csak a bűnösöket kell felmenteni, nekem a teljes rehabilitáció jár” – jelentette ki egyértelműen. A Szerző értékelése szerint ezek a levelek hűen mutatják a bíboros megalkuvást nem ismerő elvhűségét.
Fontos része volt az előadásnak a Vatikánnal fenntartott kapcsolat bemutatása. XII. Piusz támogatása és VI. Pál későbbi döntései – köztük az 1973-as érseki szék megüresedettnek nyilvánítása – világosan jelzik: Mindszenty ügye nem csupán magyar belpolitikai kérdés volt, hanem a nemzetközi diplomácia és az egyházi Ostpolitik része. A bíboros és a Szentszék viszonya így nem általános ellentétként értelmezendő, hanem konkrét döntések sorozataként, amelyekben a világpolitika, az egyházi stratégia és a személyes lelkiismereti hűség drámai módon ütközött.
A bécsi bemutató méltó keretet adott a könyv ismertetésének. Tarics Péter új kötete egyszerre történeti feldolgozás, lelki tanúságtétel és nemzeti kiáltvány. Mindszenty József élete és példája – a hit, a hűség és az életszentség jegyében – ma is erőt, útmutatást és reményt adhat a magyarság számára.
Adja Isten, hogy Mindszenty József példája és erényei e kötet által is sokakhoz eljussanak, és hogy a szerző, Tarics Péter hosszú évek óta tartó, Mindszentyvel foglalkozó munkálkodása hozzájáruljon a bíboros boldoggáavatására irányuló törekvések nyomatékosításához, valamint hazánk történeti örökségének megőrzéséhez.
