A 2016 nyarán megjelent, Jakab Antal püspök alkalmi és bérmálási beszédeit tartalmazó kétkötetes gyűjtemény többnyire már eljutott az erdélyi papsághoz. Nem csupán azért, mert a beszédek jelentős része Gyulafehérváron hangzott el, de legfőképpen azért, mert a főegyházmegye egykori, sokat küzdött és sok szempontból jelentős munkásságot felmutató főpásztorának szellemi hagyatékáról van szó, fontosnak tartottuk, hogy a gyűjteményhez a jövő papjai, a szeminárium hallgatói is hozzájussanak, ezért megszerveztük ennek lehetőségét és Korom Imre rektorral közösen – akit ezúton is köszönet illet – az átadás alkalmát is megkerestük. Október 24-én este a teológia könyvtárában Veres Anna-Mária könyvtáros szívélyes szava, páratlanul gyönyörű díszlet és a hallgatók majdnem teljes köre fogadott, sőt még a teológiai líceum egyes évfolyamait is képviselte két-két diák. A tanárok aznap délután Székely Dénes tanártársuk édesanyjának a temetésén vettek részt Nyikómalomfalván, könyvátadási ünnepségünkön ezért nem voltak jelen. Az elsőéves Mester Arnold nyitószavalatát követően – melyben Ady Endre Örvendezz, ifjú, ifjúságodban című versét mondta el – az Erdélyi Magyar Egyházirodalmi Iskola elnöke, az ötödéves Pasca Szilárd köszöntőjében úgy fogalmazott: „A mai alkalommal Jakab Antal püspök úr sajátos stílusával, életről és erkölcsről alkotott felfogásával ismerkedhetünk meg az újonnan megjelentetett mű által.”
Vencser László volt erkölcsteológia-tanár és vicerektor kántoriskolához és teológiához fűződő, diákkori és tanári, összesen huszonöt évet kitevő emlékeire való visszapillantása után a könyv megszületésének előzményeiről szólva elmondtuk, hogy különösen a Jakab Antal püspök születése századik évfordulójának esztendejében, 2009-ben szervezett centenáriumi ünnepségsorozatunk óta kérdezték sokan, nem tervezzük-e néhai főpásztorunk emlékezetes prédikációinak gyűjteményes vagy válogatás-kiadatását. A beszédek írógéppel írt formában maradtak fenn és a gyulafehérvári érseki levéltárban őrzik. Feldolgozásukat 2012 nyarán, a szövegek lemásolásával kezdtük meg. A számítógépbe rögzítéssel, tematikus csoportosítással, szerkesztéssel, lektorálással és nyomdai kivitelezéssel járó hosszú munkafolyamat eredménye ez év nyarán született meg.
Elmondtuk, hogy a kétkötetes gyűjtemény nem válogatás, hiszen dr. Jakab Antal püspöknek az érseki levéltárban található hagyatékát teljes egészében feldolgoztuk. Az volt a célunk, hogy Jakab Antalnak a segédpüspöki és megyéspüspöki éveiben (1972–1990) elhangzott beszédeit dokumentáljuk és azokat mindenki számára hozzáférhetővé tegyük.
Röviden a kötetek felépítését is ismertettük. E szerint az első, Alkalmi beszédek című könyvben összesen 186 beszéd található. A papnevelés szolgálatában című fejezetbe 48, a teológián, jellemzően tanévkezdéskor, karácsony előestéjén és a különböző rendek feladásakor elhangzott beszédeket gyűjtöttük össze. A Karácsonyi ünnepkör fejezetben 26, javarészt a gyulafehérvári székesegyházban és leginkább az éjféli szentmisén elhangzott beszéd kapott helyet, míg a Húsvéti ünnepkör címszó alatt 30 nagyheti és húsvétvasárnapi gondolatsor található. A Más egyházi ünnepek című fejezetbe szerkesztett 8 gyulafehérvári beszéd után az ötödik fejezet Jakab püspöknek a harangszentelések, templom- és kápolna-megáldások, jubileumok és más ünnepeken elmondott prédikációiból tartalmaz 44-et. Végül a Köszöntések és búcsúzások című fejezet egyénekhez kapcsolódó eseményeken mondott beszédeiből ad közre 30-at. A második, Bérmálási beszédek című kötet, ahogy a címe is mutatja, a bérmálásokon elmondott prédikációkból gyűjt össze közel 70-et, de itt szükséges megjegyezni, hogy egy-egy bérmálási beszédet Jakab püspök, kisebb-nagyobb változtatásokkal, de több helyen is elmondott.
Felhívtuk a figyelmet Jakab Antal sajátos stílusára, bonyolult körmondataira, amelyeket természetesen meghagytunk eredeti formájában. Idéztük Hajdú Gyula korábbi rektor szavait, akitől annak idején, kézdivásárhelyi plébánosi évei alatt egyik bérmaút alkalmával Jakab püspök megkérdezte, hogy milyennek találja az ő prédikációit. Hajdú Gyula akkor azt felelte: „Olyan, mint az erős szesz: két rész vizet megbír.” Vegyék ezt figyelembe, amikor majd olvassák a könyvet – javasoltuk a kispapoknak, akik még mindig abban a tudatban ültek a könyvtárteremben, hogy könyvbemutatón vannak, s csak rövid ismertetőnk után derült ki számukra, hogy valójában könyvátadásra jöttek. Néhány Jakab Antal-i gondolat felolvasását követően – mint például: „Változzék imává minden gondolatunk” –, az est első félórája után ugyanis nyomban felfedtük előttük, hogy a néhai főpásztor tanítványai, munkatársai és szenteltjei közül tizenhét személy jóvoltából minden hallgatót megajándékozunk a kötettel. Az ajándéklevélben, amelyet a könyv mellé átadtunk és amelyben a támogatók névsorát is feltüntettük, ez a gondolat is szerepel: „Kívánjuk a szeminaristáknak, hogy e könyv lapjain minél több olyan gondolatot találjanak, amelyet egy életre a szívükbe véshetnek és másoknak átadhatnak.”
A könyvek átvétele után a kispapok feltették azt a kérdést, hogy mit tekintünk Jakab Antal püspök munkássága legkiemelkedőbb eredményének. Papi szolgálatának idejéből a búzásbesenyői plébánia megalapítását említettük, főpásztori éveiből pedig a teológiára felvett hallgatók létszámkorlátozásának (numerus clausus-ának) kijátszását – hogy tudniillik a kántoriskola legjobb hallgatóit rögtön a szeminárium második évére vették fel –, valamint a diktatúra éveiben a tiltás ellenére megvalósított templomépítéseket hoztuk szóba.
Érdeklődő, nyitott hallgatókkal találkoztunk Gyulafehérváron ezen az estén, akik nem közömbösek az iránt, hogy mi történt és mi hangzott el néhány évtizeddel korábban ugyanazon falak között, amelyek között most ők élnek és tanulnak. Meggyőződésünk, hogy a Jakab Antal püspök életét feldolgozó könyvet is ki fogják kölcsönözni a könyvtárból, hogy szentbeszédei után sok csapással sújtott, az egyházellenes állami vezetés részéről szorongattatásokkal, meghurcoltatásokkal, tizenhárom kegyetlen börtönévvel terhelt életútját, az igazság melletti hűségét és bátor kiállását, megalkuvástól távol álló magatartását is megismerjék.
S ha így lesz, új példakép születik számukra.
***
Másnap, október 25-én, kedden reggel felkerestük a gyulafehérvári székesegyház kriptájában dr. Jakab Antal püspök nyughelyét, és elhelyeztük előtte a kegyelet koszorúit. A Jóisten ölelésében teljen pihenése!
