Az eredeti ősbemutatóra 2015. április 18-án került sor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Underground termében. A cigány témát feldolgozó előadásnak voltak már előzményei a Tompa Miklós Társulat repertoárjában, „Virágzik számban az átok” címmel. Kilyén Ilka cigány népköltészeti gyűjtésén alapult, ahogy ez az előadás is. Céljuk volt, hogy a mellettünk élő cigányság kultúráját, magyar nyelvű irodalmát jobban megismerjük, elfogadjuk.
Az előadás bevezetőjében az egyik színész, Kilyén Ilka elmesélte az előadás hátterét, apropóját: "Mellettünk élnek, szinte a kisemmizettség állapotában. A kisebbség kisebbsége. Oly sok rosszat és kevés jót tudunk róluk. Évszázadok óta megmaradtak olyannak, amilyenek őshazájukban voltak. Marosvásárhely Fekete Márciusában (1990. március 19-20.) mellénk, a kevesebbek, a fegyvertelenek, a kiszolgáltatottak mellé álltak, vállalva a büntetést, ami nem is maradt el. Miért? Milyenek, hogyan éreznek, hogyan dolgozzák fel a fájdalmaikat, megaláztatásaikat? Különböznek tőlünk, vagy inkább hasonlítanak ránk?"
Különleges kamaradarabot láthattunk, a közönség együtt sírt és nevetett. A műsorban a cigány népköltészetből, magyarul író cigány írók műveiből és nagy magyar írók, költők (Illyés Gyula, Babits Mihály, Kányádi Sándor) alkotásaiból adtak elő. Érdekesség, hogy a két színész (Kilyén Ilka és Ritziu Ilka Krisztina) valóságban is anya és lánya. A két színész gyönyörű a capella Nyárád-menti és őrkői cigánydalokat énekeltek. Egy asszonyi életet, sorsot mutattak be a cigány népköltészet színes eszközeivel. A hatgyermekes asszony sorsa kicsit példája is a cigány asszonyok sorsának. Egyik gyermekének el kellett menekülnie a megtorlás elől, mely a marosvásárhelyi pogrom után várt a magyarokra és a nekik segítő cigányokra egyaránt. Négy lánya idegen helyen él, ahogy mondja, „ellopták a fények” őket. Csak egyik lánya él mellette, aki nem vállalja cigányságát, de „gádzsónak” sem érzi magát. Bár mindkettejük számára az élet nehéz, ha énekelhetnek, táncolhatnak, minden bajukat elfeledik. A kultúrájukban az éneknek és a táncnak meghatározó szerepe van, ezt átéléssel mutatták be a művészek. Sikerült érzékeltetni a magyar nyelvű cigány kultúra gazdagságát, szépségét, sikerült hozzánk, zürichi magyarokhoz, közelebb hozni a kisebbség kisebbségét, az erdélyi magyar nyelvű cigányközösség sorsát.
Nagy volt az érdeklődés, az előadásra sokan eljöttek, megtelt a nagyterem. A közönség vastapssal jutalmazta a műsort, az erdélyi, marosvásárhelyi színészek kiváló játékát. Reméljük, máskor is ellátogat hozzánk a társulat!
Köszönet a képekért Szántó Andrásnak!
