Játékos foglalkozás a nemzeti ünnep alkalmából
A prágai Liszt Intézetben immár 21 éve működik magyar tannyelvű óvoda az Iglice Egylet égisze alatt. A szülői összefogásnak, és a jól szervezett intézményi háttérnek köszönhetően az Iglice közel száz családnak kínál változatos programokat: kicsiktől nagyokig itt mindenki találhat kedvére való, és életkorának megfelelő tevékenységet. A magyarországi óvodai nevelés értékeit követve az Iglice Óvoda programja is az évkör jeles napjai köré épül fel. Március 15-i nemzeti ünnepünk ezért kiemelten fontos a tanév rendjében.
Koszorúzás vagy játék?
Jogosan merülhet fel a kérdés: mégis hogyan lehet az óvodás és kisiskolás korosztályhoz közel vinni egy nemzeti ünnep valódi tartalmát? A felnőttek világában zajló komoly hangvételű megemlékezések, és koszorúzások ugyanis cseppet sem vonzóak egy gyermek számára. Sőt, kifejezetten ellenérzést válthat ki egy gyerekből, ha hosszú beszédeket kell végighallgatnia, miközben a felnőttek drámai átéléssel koszorúznak. Akkor mégis hogyan párosíthatjuk a játék fogalmát nemzeti hőseink emlékével? Elsőre talán méltatlannak tűnhet a párhuzam, azonban ha jobban megvizsgáljuk, mégis ez a legtermészetesebb módja annak, hogy méltóan emlékezzünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseire. Gyermekközpontúan, a játék univerzális nyelvén.
A nemzeti identitás kérdése különösen érzékeny téma egy diaszpórában élő, többnyelvű család esetében. Minden szülői igyekezet, és tudatos nevelés ellenére az egyik nyelv, jellemzően az adott ország nyelve, egy ponton túlsúlyba kerül a gyermek életében. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a korai években minél több kulturális hatás érje a kicsiket, amelynek segítségével pozitív viszonyuk alakul ki a nyelvvel. Vállaltan elfogult és határozott véleményem, hogy egy gyermek esetében a nemzeti identitás megerősödéséhez a minőségi és életkornak megfelelő kulturális tartalmakon keresztül vezet az út. A magyar nyelvű népi játékok, gyermekversek és gyermekdalok széles tárháza a legautentikusabb módját kínálja ennek a fajta kultúraátadásnak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy Magyarországon - Európában egyedülálló módon - a néphagyomány szerves része maradt a tantervnek és az óvodai, bölcsődei nevelési programoknak.
Játsszunk katonásdit!
2024. március 14-én egy rendhagyó óvodai délelőtt keretében szerveztük meg az ünneplést. A kis katonák először felszerelést készítettek maguknak: hagyományos papírcsákót, és papírkardot hajtogattunk, kokárdát is készítettünk. A jelmezöltés rítusa elősegíti a gyerekek számára, hogy átlépjenek a képzeletük világába. Egy olyan párhuzamos valóságba, ahol bátor huszárként vágtathatnak csodaparipájukon, és minden gonosszal szemben győzedelmeskedhetnek. A huszáregyenruha jó apropó volt arra, hogy beszéljünk a forradalom eseményeiről. Ezután elkezdődött az igazi erőpróba: ritmusjátékokkal lovat patkoltunk, a verbunkos dallamokra jellemző éles ritmust pedig a "Huszárgyerek, huszárgyerek" kezdetű dallal tanultuk meg. A foglalkozáson brácsán, és citerán Fekete Krisztián népzenész kísérte a csapatot. A dalokkal kísért párválasztó és ügyességi játékok hamar feloldották a gyerekeket, hiszen hibázni a játékban nem lehet.
A múlt árnyain való búslakodás helyett azt kell megtanítanunk a gyermekeinknek, hogy miért jó magyarnak lenni. Virágzó kultúránk túlélt megannyi történelmi vihart, figyelmünket helyezzük inkább erre a gazdag örökségre.
