Programok kavalkádja
Első héten megtelt a konyha a női kör tagjaival és mindenki bejglit nyújtott, töltött káposztát készített és rétest sütött a közelgő bazárra. Itt nagy esemény a decemberi bazár, melyre magyarok és kanadaiak egyaránt eljönnek, hogy beszerezzék a magyar finomságokat, melyekkel karácsony este örvendeztetik meg a családot, ezzel is megteremtve az otthoni hangulatot. Hat napon át dolgoztunk a Magyar Házban, rengeteg finomságot készítve, melynek meglett az eredménye, hiszen szombaton, december 7-én mindenkinek jutott az áruból. Sőt, aki éhes volt, gulyáslevest is ebédelhetett, miközben az ünnepre való hangolódás gyanánt karácsonyi, magyar slágerek szóltak a háttérben.
A bazár lejártával sem pihent a ház, mert hétfőn az iskolás diákok sütöttek muffint és díszítettek mézeskalácsot. Ez a generáció már szkeptikus a Mikulás létezésével kapcsolatban, de igyekeztem újra gyerekké varázsolni őket. Meglepetés volt a javából, amikor a muffin alapanyagának kavarása közben megérkezett a Mikulás, és mindenkinek ajándékot adott. Ragyogó szemmel nézték az iskola tanulói és boldogan mutatták a Mikulásnak a kidíszített mézeskalácsokat.
Az idősebbek hangolódásáról is gondoskodtunk, hiszen a már megszokottá vált forralt bor mellett ismét az irodalom jegyében beszélgettünk. Most az ajándékozás volt a téma, amit mindenki másként értelmezett. Nekem ez egy folytonos utazás, mert alkalmakként kiválasztok 10 verset az adott témában és mindig meglepődök, hogy ki mit „hall meg” belőle. Nekem is van általában egy elképzelésem, de érdekes, hogy milyen sokáig lehet boncolgatni egy-egy sort, vagy szókapcsolatot. Ezért buzdítok továbbra is mindenkit arra, hogy csatlakozzon hozzánk, mert a forralt bor mellett az önmagunk felé való utazásra is hívok mindenkit! Meg lehet kérdezni a délután állandó vendégeit, hogy milyen élményekkel távoznak egy-egy ilyen találkozás után. Volt már olyanra is példa, hogy valaki, aki elutazni készül a téli időben, kérte, hadd csatlakozzon hozzánk skype-on, hogy ne maradjon le a lélektani verselemzésről. A következő ilyen alkalomra január 11-én, újfent szombaton, délután 14 órától kerül sor. Témánk a tabula rasa lesz, a fehér lap, az új kezdet. Ezt is többféleképpen lehet értelmezni, majd meglátjuk, hova jutunk ezzel, hiszen tapasztalatokból és emlékekből dolgozunk.
A karácsony közeledtével megrendeztük az óvodások Mikulás-várását is. A kisebbeknek vasárnapra szerveztünk egy foglalkozást, melyen készülhettek az ünnepre. Volt karácsonyi mese, karácsonyfa-készítés és -díszítés, illetve néptánc is. A Mikulás mindezek után érkezett és minden gyerekről csupa jó dolgot mondott, elmondta, miket hallott az év során, míg figyelte őket, mit látott és miben ügyesek, mit kell kitartóan folytatni. Ezután átadta az ajándékot, melyre nagyon büszkék voltak az apróságok, boldogan mutogatták egymásnak szerzeményeiket. Ezt követően egy ünnepi istentiszteletre került sor, melyre vendégül láttuk Szigeti Miklóst, a vancouveri magyar református lelkészt, aki elkalauzolt minket Mária és József útjára. Közben nagyon jó kérdéseket tett fel, amely elgondolkodtató: A mai világban beengednénk-e egy terhes nőt a mi szobánkba? Átadnánk neki a helyünk, vagy mi is az istállóba küldenénk? Ez egy érdekes gondolat, én is megpróbáltam válaszolni erre magamban. Lélekemelő volt magyar karácsonyi dalokat és verseket hallgatni a templomban. Pár percre otthon éreztem magam újra és remélem, hogy sokan így voltak ezzel a résztvevők közül.
A magyar iskola diákjaival is készültünk az adventre. Az egyik kedvenc pillanatom az volt, amikor a gyerekek rácsodálkoztak az adventi koszorú fogalmára és egy kis magyarázat után úgy gondolták, hogy „oh, is very cool!”. Megbántam, hogy nem készítettünk együtt adventi koszorút az iskolában, de ez lehet egy terv a jövőre nézve, hiszen látszik, hogy nyitottak rá, sőt, így meg lehetne tartani itt, Kanadában is ezt a hagyományt. A felnőttekkel karácsonyi kifejezéseket tanultunk, rajzoltunk egy-egy karácsonyfát és ráaggattunk mindent, ami fontos lehet egy karácsonyi estén.
Úgy gondolom, hogy egy remek hónapon vagyunk túl, mindenki kapott egy kicsit az ünnep hangulatából, aki engedte magának és eljött a Magyar Házba, hogy velünk készüljön és várakozzon. Kicsit ott voltunk minden magyar asztalán is karácsonykor, hiszen a hónap elején készített bejgli és kiflicske biztosan előkerült Szenteste.
