A mulatság bővelkedett izgalmas programokban: a gyerekek különböző ügyességi játékokban mérhették össze képességeiket: volt akadálypálya, egyensúlyt igénylő feladat, hátratett kézzel történő perecevés. A délelőtti programok között a szobortánc és a székfoglaló is helyet kapott, amelyek igazi kedvencekként csaltak jókedvet a gyerekek arcára. Természetesen a kincskeresés sem maradhatott ki, amely során a gyerekek a rejtvényes nyomok megfejtése után rátaláltak a "kincsre".
Az alkotói kedv sem maradt el: rajzoltunk, színeztünk, ráadásul az őszi falevelek felhasználásával minden gyerek elkészíthette saját levélhernyóját.
A kézműveskedés azonban még nem ért véget....
A nap fénypontja kétségkívül a délutáni családi tökfaragás volt. Tudtad, hogy a tökfaragásnak is van magyar hagyománya? Erre utaló legkorábbi írásos emlék az Árpád-ház idejéből származik: László király 1081-ben a Visegrádi Vár tornyába bebörtönözte unokatestvérét, a trónt áhító Salamont és elrendelte, hogy töklámpások világítsák meg a tornyot, nehogy Salamon megszökjön az éj leple alatt. Innen ered a mondás: “fénylik, mint a Salamon töke”.
A tökfaragás a magyar paraszti kultúrában is jelen volt, a 20. század elején a töklámpásokkal történő ijesztgetés és játék kedvelt szórakozás volt, a töklámpásokat pedig „tökvicsorinak” is nevezték.
A délutáni programon szülők és gyerekek együtt alkották meg a töklámpást: a gyerekek a saját rajzaik alapján tervezték meg a tökvicsorik arcát. Szülők és gyermekek együtt dolgoztak a kifaragáson, mindenki megtalálta a maga szerepét a folyamatban, miközben az óvoda a vidám nevetéstől és örömteli hangulattól zengett.
Természetesen én sem maradhattam ki a mókából, így én is elkészítettem a saját töklámpásomat.
