Ünnepel a Montreali Magyarok Nagyasszonya Egyházközösség
Nagyon fontos eseményre, ünnepélyre került sor 2018. október 14-én. A Montreali Magyar Katolikus Közösség megalakulásának 90., a templom felszentelésének pedig 55. évfordulóját ünnepelték. Ezzel egyidejűleg pedig lezárták az elmúlt évet, mely „Missziós év” volt, és Licskó Szabolcs plébános úr meghirdette az „Összefogás évét”.
Az Egyházközösség megalakulásáról tudni kell, hogy három fontos, de nagyon fájdalmas történelmi pont az oka annak, hogy a magyarság egy része Kanadába vándorolt. Sajnos akkor a fogadtatás nem volt olyan pozitív, mint amilyenre számítottak, és a munkanélküliség is komoly problémát okozott. Ezért egyre inkább keresték egymás, a magyarok társaságát. Nagy örömmel adták hírül egymásnak, amikor megtudták, hogy magyar pap – Hédly Jeromos ferences atya - érkezett Montrealba, aki 1928. április 22-én szentmisét tart. Ez volt a mai egyházközösség magva. Hédly atya javaslatára a katolikus magyarok szervezkedni kezdtek. Több testület, csoport alakult az egyházközösségen belül, melyek az elmúlt évek alatt időről-időre átalakultak, formálódtak, de a folyamatos megújulásnak, és a közösséghez való tartozásnak köszönhetően mindig a közösség érdekeit szem előtt tartva tudtak munkálkodni.
Erre a jeles alkalomra, jubileumra az egyházközösség minden tagja hitbuzgón, nagy lelkesedéssel készült. A 11 órakor kezdődő ünnepélyes szentmisét Pierangelo Paternieri atya, és Licskó Szabolcs atya tartotta. A mise alkalmával a montreali magyar gyerekek ministráltak, a könyörgés felolvasásába pedig a helyi csoportok vezetői is bekapcsolódtak. A szentáldozás alatt Lakatos István az „Ave Mariat” hegedülte el, a misén a Lubilate együttes zenélt.
Közvetlenül a ünnepi mise után, Szabolcs atya az Egyházközösséget egy fához hasonlította, hiszen a fa egy olyan növény, amely csak akkor tud terebélyesedni, ha erős gyökerei vannak. Akkor, ha az őt körülvevő fundamentum, az alapok, a talaj megfelelőek. Mert akkor jöhet bármilyen nagy vihar, nehézség, a fa ugyanott marad továbbra is, sőt, talán még erősödik is, és egyre nő és nő tovább. Terebélyesedik. Ugyanúgy, mint egy közösség, jelen esetben az Egyházközösség is. Ez az Egyházközösség olyan emberek összejöveteleiből, találkozásaiból alakult ki, akik a történelmi viszonyok miatt, nehéz körülmények között kerültek Montrealba. Ám azokban az időkben sem veszítették el hitüket, bizalmukat Istenben és a magyarságtudatukat.
A természet rendje szerint, egy fa terebélyesedik, mintegy szimbólumaként az egyház közösségének, mely a lélekben ver gyökeret. Ennek jegyében minden jelenlévő egy-egy gondolatot, emléket, vagy jó szándékot írt, az elé készített falevélre, amit az Egyházközösségnek szánt, és felaggatták egy fára, ami szimbolizálja a közösségük fejlődésének a folyamatát.
A szentmisét követően ünnepélyes ebéd következett a Montreali Magyarok Nagyasszonya Plébánia Mindszenty termében, közel 300 vendég részvételével. Az ebéden a Montreali Magyar Cserkészet tagjai szolgáltak fel.
A műsor részeként beszédet mondott: Sinka László, az Ottawai Magyar Nagykövetség első beosztottja. A nagyszabású rendezvényen tiszteletét tette Szentmihályi Gyula tiszteletbeli konzul. A Gyöngyösbokréta Ifjúsági táncegyüttes somogyi táncokat adott elő, mely nagy sikert aratott. Nagytiszteletű György L. Attila, a református egyház jókívánságait adta át a templom évfordulója alkalmából. Justin Trudeau miniszterelnök jókívánságait Edvi István cserkészvezető olvasta fel. Az Egyházközösség tagja, Fontányi Viktor, Reményik Sándor: Templom és iskola című versét szavalta el. Őt követte, szintén a Magyar Katolikus Egyházközösség tagjaként, Sebestyén Alajos, akitől Koltai Gergely: Isten ujja című verset hallhattuk. Végezetül pedig Licskó Szabolcs atya bemutatta a „Historia Domus” című könyvet, mely a Montreali Magyar Katolikus Plébánia plébánosait mutatja be 1928-tól napjainkig.
A jubileumi ünnepség hangulatát fokozta a templom kialakulását, történelmét, plébánosait, valamint az egyházközösség szervezeteit bemutató kiállítás.
Isten áldását kérjük az Egyházközösség minden tagjára. Őrizze meg őket hitükben, lelkesedésükben, hogy az általuk megkezdett munkát továbbra is folytatni tudják.
