Reményik Sándor, Mécs László, Sík Sándor, Túrmezei Erzsébet mellett József Attila, Szabó Lőrinc és még annyi más költő verse – összesen harminchárom, többségében magyar klasszikus költemény – hangzott el ezen az estén a Pázmáneum kápolnájában. Varga János rektor atya bevezetőjében Halmai Tamás Lovaink homloka című írását idézte, benne ezzel a gondolattal: „Nem írni és olvasni és szeretni nem tudunk hit nélkül, hanem hit nélkül nincs, aki írjon, olvasson és szeressen”, majd sorban léptek az ambóhoz az istenes lírára fogékony és a versek felolvasását is vállaló jelentkezők. Köztük volt Lengyel Ferenc költő és hitvestársa, Melinda, mindketten a Bécsi Magyar Iskola tanárai; Kertész Erzsébet; a Horváth-Sarródi házaspár: Edit és József; a többkötetes író Zsuffa Tünde és tizenkét éves kisfia, Berei Mózes József, ismertebb becenevén Pepe. A többszörös országos bajnok műkorcsolyázó Pepe, aki Ausztriában tanult meg írni és olvasni, többnyire németül olvas, de anyanyelvét is tökéletesen ismeri és használja, kivételes pillanatokat élt át s vele együtt mi is. Édesanyja így jelentette be kisfia szereplését: „Még soha nem olvasott fel magyarul semmit. Legyen ez az első alkalom, amikor ezt megteszi.” Pepe magabiztosan ment ki az oltár mellé, és Dsida Jenő Hálaadás című versét olyannyira hibátlan kiejtéssel és hangsúllyal olvasta fel, hogy a hallgatóság a versek között jellemző csöndszünetek közepette is tapssal jutalmazta.
Zsuffa Tünde író Reményik Sándor-verseket hozott a felolvasóestre
A 12 éves Pepe először olvasott fel magyarul közönség előtt
Egészen megható volt az is, hogy Fetes Kata újságíró betegen sem akart kimaradni ebből a különleges eseményből: megfázástól berekedt, szinte teljesen „hangtalan” állapotában is eljött és elhozta három legkedvesebb versét, jelentkezőket keresve és találva is a tolmácsolásukhoz. Úgyszintén bekapcsolódott a versolvasásba Miklós Tünde bécsi KCSP-ösztöndíjas, valamint több költeménnyel e sorok írója is.
Miklós Tünde KCSP-ösztöndíjas is bekapcsolódott a versfelolvasásba
E sorok írója is nehezen tudott választani az istenes versek közül
A versolvasásban meglehetősen aktív szerepet vállaló Varga János rektor záró szavaiban így értékelte a bécsi Pázmáneumnak a magyarországi Ars Sacra Fesztivál programsorozatához kapcsolódó negyedik, befejező rendezvényét: „Csodálatos verseken keresztül kerültünk közelebb Isten titkához”, egyben reményét is kifejezte, hogy a kezdeményezést jövőre hasonlóan sikeres folytatás követi majd. A versvirrasztást a kápolna előterében az Ilona Stüberl finom falatjai mellett jó hangulatú, kötetlen együttlét zárta.
Mindannyian, akik ezen az estén ott voltunk a Pázmáneumban, valljuk Sík Sándorral: „Járok magányos hegytetőkön, / A magasságos szirthazában. / S egy férfi jár előttem egyre, / Fehér fényben, fehér ruhában. / Léptünk alatt meleg virágok / Serkednek a vad köveken. / Kézen fogva vezet a Mester, / S én követem” (Ketten a mesterrel).
