Menekülés és otthonkeresés az 1956-os forradalom és szabadságharc után Jugoszláviában
2024. október 22-én a tanítási idő alatt közösen emlékeztünk meg az itt élő magyar közösséggel és a hallgatósággal az Egyesületnek otthont adó épületben az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiről. A szabadságharc leverését követően megközelítőleg 200 000 magyar honfitársunk hagyta el az országot és közülük 20 000 személy az egykori Jugoszláviába talált magának menedéket.
Többségük a mai Szerbia Köztársaság északi részén, azaz a Vajdaságban telepedett le az ottani magyar szórványba. Egy másik részük viszont a mai Bosznia–Hercegovinába, azon belül pedig a Szarajevóhoz közel eső Sokolac nevű településre költözött. Egy kisebb magyar közösség itt talált magának új otthont ezzel is tovább bővítve a kulturális sokszínűséget a térségben.
Az órán átbeszéltük a történelmi előzményeket Rákositól-Hruscsovig, mi vezetett ahhoz, hogy egy diáktüntetésből végül népfelkelés lett valamint, hogy miként váltak az 56-os hősök a magyar rendszerváltás szimbólumaivá.
Fiatalok és idősek egyaránt hallottak az eseményről, még ha azok előzményeiről nem is voltak mindannyian tisztában. Jugoszlávia és annak vezetősége mindazok ellenére, hogy kiadatták Nagy Imrét a későbbi magyar rendszernek, számos esetben segítették a menekülteket az otthonkeresésben. Egy részük a jobb élet reményében tovább haladt nyugat felé, a másik részük viszont itt maradt.
Legyenek a magyarok a nagyvilágban bárhol, az 56-os forradalmárokról és szabadságharcosokról mindenki méltósággal emlékezik meg és a külhoni diaszpórák egyik fontos pillérét képezi ez a megemlékezés, ami túlmutat magán a történéseken.
…De túl minden bún, minden szenvedésen,
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a kárpátok alatt.
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre!...
(Sajó Sándor: Magyarnak lenni)
