Népzenei-néptáncos gyerekfoglalkozás a Tavaszi Szél Kulturális Egyesületnél
Az 1996 óta létező Ördögborda Néptáncegyüttest az alapító Sándor Csaba Lajos, s négy ifjú népzenész-néptáncos kísérője képviselte. Az együttes neve Magyarországon is ismerősen cseng, hiszen 2012-ben megnyerték a Duna Televízió Fölszállott a páva című népzenei tehetségkutatójának közönségdíját.
A foglalkozás gerincét a zenés, játékos tánc- és ritmusgyakorlatok adták. Nagy népszerűségnek örvendett a gólyás-békás játék, a ritmusérzékünket is előhívő körtáncok, hirtelen visszafordulást kérő tréfás dalok, csúfolók. Mielőtt hallhattuk a banda csíkszentdomokosi, gyimesi és moldvai dallamait, a gyermekek kézbe foghatták, kipróbálhatták a zenekar hangszereit (ütőgardon, hegedű, furulya). A koncertet páros tánc követte, melyhez természetesen továbbra is a fiúk húzták a talpalávalót. Mindig akadt, aki már nem bírta szuflával, vagy inkább üldögélni szeretett volna kicsit, de ők sem unatkoztak, hiszen nézhették a többiek táncát, elmerülhettek az Ördögborda ifjú zenészeinek látványos, fülbemászó zenei játékában. Mikor már szinte mindenki kifáradt, akkor következett az együttes néptánc bemutatója (páros táncok, toborzók).
Már maga a néptánc, a népzene, a mondókák bemutatása és közös gyakorlása, a hangszerek megismertetése hatalmas adag magyar kultúrát juttatott a gyermekek és felnőttek lelkébe, ehhez járult még Sándor Csaba képekkel illusztrált előadása, melynek keretén belül bemutatta az együttes szülőföldjének múltját-jelenét, máig élő hagyományait.
Nagyon jól sikerült az Ördögborda néptáncos-zenés gyerekfoglalkozása, sokan összegyűltünk ezen az eseményen – még a tőlünk 60 km-re fekvő Borås városából is érkeztek hozzánk magyarok, hogy részt vehessenek a közös táncon. Annak ellenére, hogy a banda előző nap a ljunbybeli Petőfi Magyar Egyesület szüreti fesztiválján biztosította a jó hangulatot, nagyon kitartóan játszott, az utolsó dalok pedig igazi örömzenélésbe csaptak át. Ha néhány szóban kellene összefoglalnom ezt a csodás néhány órát, akkor Tóth Árpád szavait idézném: „Lélektől lélekig…”
Köszönjük nekik, várunk máskor is benneteket!
