Gitáros diákmise Melbourne-ben

Még Magyarországon is ritka a bevett egyházak egyházközösségei között találni olyat, ahol a mai értelemben vett modern hangszerekkel, mai zeneszerzők énekeivel szolgálnának a miséken, istentiszteleteken.

Hogy sikerült ezt a zenekart itt Melbourne-ben megszervezni – kérdezem Abonyi Zsuzsát, a Regnum Magyar Iskola titkárát abban a hitben, hogy a zenekar az iskola szervezésében alakult.

• A zenekar sokkal hamarabb alakult, mint az itt működő iskola – mondja. Még 2014-ben néhány szülő és Gábor atya (az előző plébános) összefogtak, hogy legyen egy játékos hittanóra a magyar gyerekeknek havonta egyszer Balaclaván a Regnum Marianum Egyházközségben. Ebben Gábor atya tartotta a hittant, én a játékot. Aztán jött Misi atya, és változtak a szülői igények is, úgyhogy eljutottunk oda, hogy szeretnénk, hogy a gyerekekkel részt tudnánk venni a szentmisén. Maár István (Kropi) a hittanon addig is tanított gitáros énekeket, így adott volt a kérdés - tudunk-e gitáros énekeket játszani a misén? Átalakult a csak hittan-kis játékkal, egy énekpróba-mise-hittan kombóba. Ekkor kezdett alakulni a „banda”. Elkezdődtek az első próbák, de mivel sosem tudtunk összejönni mi hárman, leginkább csak 1-szer mise előtt tartottunk próbát. Az elején 3-4 éneket játszottunk egy-egy misén, mostanra már szinte játszunk mindent a havi egy ifjúsági misén.

Úgy tűnik, mindennek az alfája és az omegája Maár István (Kropi), akiről, mint kiderült, a gitártudásával, éneklésével, zenei ismereteivel kézben tartja a zenekart zenei és emberi oldalát tekintve egyaránt. Csak itt Melbourne-ben és szükségből jött elő ez a „tudásod”, vagy valahol máshol is volt részed ilyen zenekari munkában – kérdezem tőle.

• Már Magyarországon és középiskolás koromtól zenélek dicsőítő zenét szolgáltató együttesben. Az otthoni tapasztalataimat, ismereteimet kamatoztattam itt. Gyermekeimmel ide jártunk hittanra, és adott volt a feladat: hozni kell a gitárt, játszani énekeket a gyerekeknek, mert az igaz éneklés egy imával felér… Aztán a hittanos csoportban való közreműködésünk folyományaként elhatároztuk, hogy elindítunk havonta egy diákmisét, ahova várjuk a gyerekeket és a szülőket az iskola után. Majd az évek során egyre több éneket tudtunk bevinni a misékre is, és ami mostani nagy öröm számomra, hogy egyre több gyereket is sikerült bevonni a zenekarba.

A gyerekeknek a bevonása nem váltott ki családi vitát – tamáskodom – tudva, hogy a három új gyerekzenészből kettő István fia.

• Nem, nem. Ezt önszántukból vállalták - nevet. Az idősebb fiam gitáron kezdett tanulni egy-két éve, aztán egyszer vettem egy ukulelét a középsőnek, hogy neki is legyen egy gitárszerű hangszere játékból. A sors keze talán, hogy pár évvel ezelőtt véletlenül ellátogattam a város egyik iskolájában rendezett ukulele fesztiválra, ahol én is tüzetesebben megismerkedtem ezzel a remek kis hangszerrel. Kiderült számomra, hogy ez a hangszer könnyebben tanulható, és pontosan ugyanolyan jól használható, mint a gitár. Fiaimnak ezek után feltettem néhány hete a kérdést: akartok-e a zenekarban részt venni? Erre ők elsőre igent mondtak, és láthatóan élvezték is ezt a mai zenélést.

Előfordul néha, hogy az idősebb generáció, illetve a kántor nem mindig lelkesedik a diákmisés megoldások miatt. – próbálok fogást találni lelkesedésén.

• Úgy tűnik, nekünk szerencsénk van- feleli. Még eddig csak dicséretet kaptunk, sőt a fiatal szülők mellett még ilyenkor más fiatalok is megjelennek, akik láthatóan élvezik ezeket az énekeket. A kántorunk pedig a zenekar tagja lett. Ennél jobb bizonyíték nem is kell szerintem.

Persze, ha abból a szempontból vizsgáljuk a közösségre gyakorolt hatását a zenekarnak, hogy hány tagot sikerült az utóbbi időben a zenekarba integrálni, akkor maximálisan elégedettek lehettek! – szegezem a kérdést Kiss Beatrixnak, aki még csak mostanában csatlakozott a csapathoz.

• Tulajdonképpen mindig is gondoltam, jó lenne velük játszani – mondja. Ám egy kicsit bizonytalan voltam magamban a gitártudásom miatt, de Kropi meggyőzött, fog ez menni. És valóban, tényleg meg tudom oldani a feladatot, és nagyon élvezem.

A dobos – mondják - még nem zenész, csak a zenészek barátja. Ám ha a cipekedés oldaláról közelítjük meg, hogy ki mennyit tesz a zenekarba, akkor te nyernéd az első díjat – jegyzem meg Tóth Sándornak, a zenekar dobosának.

• Nekem ez nagy öröm és élvezet – mondja. És látod, nekem is itt van már a segítség – mutat fiaira, akik amellett, hogy a zenében is segítenek, még a pakolásnál is együttműködnek. Nekem a dobok mellett hozni kell a hangosítást (mikrofonok, kábelek, erősítés, hangfalak) úgyhogy valóban van vele munka. Ezt tudom én hozzátenni a közös sikerhez – summázza.

A gyerekekből álló ukulele zenekaron kívül még egy zenész és egy hangszer debütált. Flóra és az újonnan vásárolt Orla digitális zongora/orgona „minden-egyben” hangszer…

• Évek óta tanulok zongorázni – mondja Flóra, de hogy a zenekarban is szerepet kaptam, azt Kropinak (Maár Istvánnak) köszönhetem. Ő adott kottákat, és most a mise előtti próbán még egy kicsit javítottuk is, ahol nem volt tökéletes. Nekem otthon nincs hordozható hangszerem, de az egyházközség jóvoltából most használni tudom a zongoratudásomat a zenekarban.

Misi atya (Laczkó Mihály) büszkeséggel vegyes mosollyal celebrálta végig a misét. Különösen megható, amikor a Miatyánk előtt az apróságok egymás kezét fogva körbe állják az oltárt, és úgy éneklik a zenekar kíséretével az imát. Érdeklődöm, hogy látja, megérte-e a befektetés?

• Egy jó hangszer hosszú évekre szóló befektetés – magyarázza, de a lényeg nem is ezen van. Nagy öröm volt számomra az itteni zenélő közösség, és a mostani kezdeményezés, hogy vonjuk be a gyerekeket a zenekarba, ez különösen kedves számomra. Melbourne-ben, távol az óhazától különleges kihívás a hit megtartása, megvallása. Ehhez úgymond még ha a tárgyi és személyi feltételek adottak – van templom, van pap – ha nincs elegendő és utánpótlásra képes közösség, akkor a szomorú vég előre sejthető. Nos ebben a törekvésben – vagyis, hogy a magyar nyelvű mise fennmaradhasson, hogy az ide járók élő közösségként működjenek – abban sokat segítenek a fiatalok, akik maguk örömére és gyerekeik számára is élő valósággá varázsolják a templomba járást.

Zenekarként milyen szakmai célokat tűztetek ki magatok számára? – érdeklődöm.

• Hogy tanuljunk meg minél több zenéket, és tanítsunk meg a gyerekeknek is – válaszolja Tóth Sándor. Szeretnék még több zenészt, hogy játsszon/zenéljen velünk, hogy egyre jobban, szebben és teljesebben szóljunk. Ez a mi ajándékunk és keresztény küldetésünk a mi Jó Isten Atyánknak. Szeretnék, hogy minél több ember hallja meg amit csinálunk, és jöjjön el a diákmisére támogatva ezzel bennünket és az egyházközséget.

Mi nehezíti céljaitok elérését itt Melbourne-ben?

• Leginkább az időhiány, és a rettenetesen nagy távolság – veti közbe Zsuzsa.
• Nem tehetünk arról, hogy mindannyian szülők vagyunk – folytatja Sándor. Megvan a saját munkánk, a család, és gyerekeink érdeke az első. Szóval így sok időt szánni a zenekarra, együtt próbálni, megbeszélni a zenekar ügyeit, gyakorolni, eléggé kevés időnk marad. Ezekkel a hiányosságokkal küszködünk amikor játszunk. Mindenki azért jól és szépen énekel, játszik a hangszerén és a Jó Isten segítségével szépen sikerül mindig a diákmiséken zene.

Van-e hatása a zenéteknek a közösségre? Hozzátok milyen visszajelzések jutottak el? – kérdezem.

• Akik már hallgattak, többször megtapsoltak, ránk figyelve mosolyogtak amikor zenéltünk. Azt mondták megható, amikor a Miatyánkot énekeljük. Mindig kaptunk egy pozitív örömteljes visszajelzést és köszönetet. Általánosságban azonban elmondható – de ez minden keresztény közösségre nézve is igaz – lehetnénk sokkal többen is! Nagyon nehezen mozdulnak meg a fiatalok és a fiatal szülők. Pedig jó lenne, ha eljönnének a diákmisére!? Mindig van valami más fontos és sürgősebb dolguk. Ezek azonban jobbára kifogások.
• Isten gondoskodott a kovászról – szól Misi atya – mert a zenekar az. Kovász, amely pozitív hatással lehet az itt élőkre abban a tekintetben, hogy minden felsorolt valós vagy vélt nehézség ellenére, egy a hitüket megvallani tudó, templomba járó, erősödő közösség lehessen a Regnum.