A felkészülés 2020-ban megkezdődött, már a színpadi próbáknál tartottak, azonban a világjárvány miatt csupán 2022 szeptemberében kerülhetett sor újra a rendszeres próbákra.
A Vancouveri Magyar Színház a 1970-es években alakult az akkori Magyar Énekkar tagjaiból, a kezdeti időszakban főleg rövid jeleneteket és tréfás előadásokat vittek színpadra. Ahogy bővült a társaság hosszabb és komolyabb darabokban is kipróbálták magukat. Ezzel együtt a kelléktár is gyarapodott, így hamarosan egyre színvonalasabb és sikeresebb előadásokkal szórakoztatták nemcsak a magyar, de a vancouveri közönséget is. A színház érdekessége, hogy nincsen állandó társulat, hanem az évek során sokan részt vettek már egy-egy projektben mind a színpadon, mind a háttér munkában. Mindig akadtak lelkes tagok, akik tovább vitték az örökséget, így szépen lassan a színház a helyi magyar közösség egyre erősebb elemévé vált és a mai napig méltán lehetnek büszkék eredményeikre.
A kezdetektől a mai napig körülbelül 130 darabot vittek színpadra, például a “Tizenkét dühös embert” Reginald Rosetól, az “Indul a bakterházat” Rideg Sándortól, “A női partőrség szeme láttára” és a “Félőlény” című Békési Pál műveket. Ezek közül a legutóbbit Magyarországon is előadták több alkalommal, az 5 éven keresztül rendezett Pajta Színház Fesztivál záró előadásaként, a Nemzeti Színház Kaszás Attila termében, mint a hazánktól legmesszebb élő magyar nyelvű amatőr színházi társulat.
A januárban előadott darabot, Neil Simon “A furcsa pár” című darabjának női változatát ittlétem alatt kezdték próbálni és szerencsésnek tartom magam, hogy alkalmam nyílt a kezdetektől végig követni a felkészülés teljes folyamatát. Rendkívül érdekes volt látni, hogyan válnak a szövegkönyv sorai egy valóságos előadássá. Már az első alkalmakkor csodálattal figyeltem, ahogy a színészek belevitték személyiségüket a szerepükbe és lelkesen gyakoroltak, csiszolták karakterüket. Eredetileg november végi előadásra készültek heti egy próbával, majd a heti kettő lett a rendszeres. Viszont időhiány és technikai okok miatt végül január utolsó hétvégéjén került színpadra az előadás.
Sokszor megesett, hogy egy-egy színész nem tudott részt venni a próbákon, ilyenkor én vettem át az adott szerepet és a szöveget olvasva segítettem a gyakorlásban. Izgalmas és érdekes élményekben volt részem, hisz a közösség teljes értékű tagja lehettem a felkészülés során, a csapat azonnal bizalmába fogadott és számított rám, mintha mindig is közéjük tartoztam volna.
A darab maga egy könnyed vígjáték rengeteg jó viccel. A történet egy baráti társaság és különösen két barátnő körül forog, akik egyikük válása miatt kénytelenek összeköltözni, a szórakozást pedig a szomszéd mexikói testvérpár személyében keresik. Érdekesség, hogy az eredeti férfi változatot szintén előadta a Vancouveri Magyar Színház 2003-ban, sőt akadt olyan színész is, aki mindkét darabban játszott. Például, aki annak idején a csapodár hölgyet játszotta, most főszereplőként mutatkozhatott be.
Szintén elismerésre méltó teljesítmény, hogy az előadás mellett a projekt minden tagja segített a díszlet felépítésében és festésében is. Ezen kívül mindenki hozzájárult a kellékek, kosztümök megtervezéséhez és beszerzéséhez, a közös munka pedig még jobban összehozta a csapatot.
Végül az előadás alatt a hangtechnikában volt feladatom, így az előadást “páholyból” nézhettem és egyben részese is lettem. Mindkét előadást nagy tapssal és nevetéssel jutalmazta a közönség.
A darab Molnár Csilla rendezésében, valamint Horváth Brigitta, Pór Gabriella, Takács-Cox Anikó, Pasek Gabriella, Horváth Alíz, Horváth Anna, Molnár László és Párdányi Miklós játékában került színpadra. A technikai hátteret Herczeg Misi biztosította.
Az előadás a többi darab mellett megtekinthető a Vancouveri Magyar Színház (VanMa) youtube csatornáján, illetve a színház múltja iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom weblapjukat: www.vanmaszinhaz.com
