Téli hagyományaink bemutatása
Az előadás négy nagy felvonásból állt, kezdve az úgynevezett Urálással, amely a moldvai falvak óévbúcsúztató, újévköszöntő szokása. A hagyomány szerint a falu legényei – az uráló, aki a szöveget mondja és a bikát kezeli, az ostoros, aki az adományokat gyűjti, valamint a moldvai zenészek – éjfélt követően végigjárták a lányos házakat, ahol epikus formában, hangos kiáltásokkal fűszerezve mesélték el a búza élettörténetét a vetéstől egészen a kész kenyérig.
Mindeközben az uráló az úgynevezett bikán brummogó hangot idézett elő. Ez egy juhbőr membránnal ellátott hangszer volt, amelyet külön erre a célra készítettünk. A színpadon az együttes tagjai moldvai öves táncokkal teremtettek vidám hangulatot, jelezve ezzel az első fogás felszolgálását a vacsoraasztalokra, lezárva az első felvonást.
Miután a közönség elfogyasztotta a gazdagon készített, húsból és zöldségekből főzött levesét, valamint a finom búzából készült kenyerét, kezdetét vette a második felvonás: az elmaradhatatlan téli disznótor. A hentes és a gazda árnyjátékon keresztül, humoros szöveggel mutatta be, hogyan zajlik egy igazi disznótor.
A disznó felvágása közben a gazda megtalálta rég elveszett pálinkás kulacsát és háromágú vasvilláját is a disznó gyomrában. Ezt követően nekiláttak a hurka és a kolbász elkészítésének, amelyet örömtánccal ünnepeltek: táncra perdült a gazda, a hentes, majd együttesünk ifjúsági csoportja is, somogyi kanásztáncokat és páros táncokat mutatva be. Ez idő alatt a második fogás szervírozása is megtörtént: a közönség asztalára finom disznóságok, hurka és kolbász került.
A főfogás elfogyasztása után a terem elcsendesedett, és a színpadon egy fonóház életébe nyertünk betekintést, ahol a kisiskolás korosztálytól egészen a felnőttekig folyt a munka. Az idősek, miközben tanították a szövés-fonás rejtelmeit, hangos pletykálkodásba kezdtek.
A pletyka szerint a helyi kántor és Mariska huncut pillantásokat vetettek egymásra a múlt vasárnapi misén, ami minden bizonnyal a falu legizgalmasabb történése volt. Ezt követően a szomszéd Rozi férjét is kibeszélték, aki mostanában többet járt a kocsmába, mint a templomba. Ám előbb-utóbb kifogytak a pletykából, és a csendet közös ének és lánytáncok törték meg.
Nem sokkal később a fonóházba fiatal legények érkeztek, és incselkedni kezdtek az eladósorban lévő lányokkal. Hosszú csipkelődés után a legidősebb legény táncra kérte kiszemeltjét, bátorságán felbuzdulva pedig a többi fiú is párra talált, és magyarbődi páros táncokkal folytatták az estét.
A fonóházi jelenetet teljes sötétség követte, amely jelezte a jelenet végét, és egy újabb szokás kezdetét. A nézők sorai felől hangos zaj hallatszott: kereplők, dudák, fazekak csattogása, majd fáklyát hordozó busók jelentek meg.
"Figyelem! Figyelem! Közhírré tétetik, a farsangi ünnep most elkezdődik! Ide gyűljön apraja, nagyja, aki a maskarákat látni akarja! Aki itt van, haza ne menjen, aki nincs itt, az is megjelenjen!"
– szólt a kikiáltó fiúcska, aki ezzel felkonferálta utolsó téli hagyományunkat, a farsangot. A busók fáklyáikat a tűzbe dobták, majd moldvai zenei kíséret mellett körbetáncolták a máglyát. Mikor a hangulat a tetőfokára hágott, a Rozmaring Táncegyüttes apraja-nagyja egy kiszebábot hozott a máglyára, amelyet közösen öltöztettünk fel. A báb tűzre dobásával próbáltuk a telet elűzni, megszabadulni minden betegségtől, bánattól és bajtól, ahogyan azt a hagyomány tartja.
A műsor végét az alábbi szavakkal zártuk:
Vízkereszttől negyven napig,
Mulatoznánk pirkadatig!
Farsang faggyal érkezett,
Tánccal temettük a telet.
Farsang fánkja illatozik,
Orrunk, gyomrunk vágyakozik.
Nagyböjt előtt "farsang farka",
Hacacáré három napra!
Felszolgálásra került az illatozó farsangi fánk is, melyet közös táncház és hajnalig tartó mulatság követett.
