A Vogelsang str. 148-as szám alatti vendéglő adott otthont az eseménynek – a szereplők minimális eszközhasználattal dolgoztak, mindössze az ott lévő székeket a helyváltozások, valamint kendőket a karakterváltások jelzésére.
Az est egy rövid irodalmi áttekintéssel kezdődött, amelyben az egyik stuttgarti ösztöndíjas, Szabó Janka mesélte el Nyírő József életét és munkásságát, irodalmi alkotásainak jellegzetességét, valamint az író az Erdélyi Szépmíves Céh létrejöttében és működésében való szerepét.
Ezután a színjátszósok egy része (Knill Zsolt, Knill Réka, Soltész Ilona, Várady András) felolvasószínházi formában eljátszották Nyírő József egy, a Szabó Janka által dramatizált novelláját, a Kopjafák c. írásából az egyik novellát. A szomorú hangvételű darab egyszerre szólt az akkori emberek összetartásáról, szegénységről, részvétről és nagylelkűségről, illetve – mint a Kopjafák mindegyik novellája – az elmúlásról, halálról is.
Ezt követően ismét az ösztöndíjas vette át a szót, bemutatta Kemény János kalandos életét és megkapó irodalmát, illetve beszélt az író marosvécsi kastélyában megrendezett Helikon-összejövetelekről és írói találkozókról, ezek hangulatáról és jelentőségéről.
Majd a színjátszósok következtek (Knill Zsolt, Knill Réka, Várady András, Vass Mária) és az író egyik legjellegzetesebb novellájának a Kokó és Szókrátesznek a Szabó Janka által dramatizált szövegét játszották el. Közel hozták számunkra a Keményre oly jellemző déltengeri bájt, humánumot és humort.
