Így búcsúztattuk a telet
Március elsején elkaptuk Calgary-ben a farsang farkát és hatalmas gyermekmulatságot szerveztünk a Magyar Házban. Volt ott minden: fánkevő- és jelmezverseny, bazár, házi fánk, közös mulatozás. Megpróbáltunk búcsút inteni a télnek, de Kanadában még előfordul, hogy májusban is esik egy kis hó.
A rendezvény napján a Nádihegedű Magyar Népművészeti Műhely gyermekeinek szülei már délelőtt nekiláttak az előkészületeknek. A fánk tésztája várta, hogy kisüssék és felkerültek a díszek is. Kapunyitásra minden a helyére került.
Délután pedig elkezdtek megérkezni a családok. Rögtön az ajtóban egy „nagymama” várta őket, nála lehetett a jelmezversenyre jelentkezni. A játékoknál egy cigánylány várta őket, a fánkevő versenynél pedig a fagyiárus mosolygott a gyerekekre. A termet megtöltötték a különbözőféle furcsa alakok.
Személyes kedvencem volt a Szuperanya és a Pizza család. Kicsik és nagyok, szülők és oktatók egyaránt jelmezbe bújtak. A napot egy hatalmas székfoglalóval zártuk, ami a gyerekek kedvence. Sőt, még az apukák és anyukák is örömmel szálltak be a játékba, olykor kegyelem nélkül elfoglalva a szabad helyeket. A program a Nádihegedű Magyar Népművészeti Műhely, a Bethlen Gábor Magyar Iskola és a Calgary-i Magyar Kultúregyesület közös szervezésében valósult meg.
A mulatozásból a cserkészek sem maradtak ki. A Mackó csoporttal is összegyűltünk. A családok együtt játszottak és nevettek. Természetesen a terülj-terülj asztalkám sem maradhatott el, a legnagyobb érdeklődésnek a házi minifánk örvendett.
Egy héttel később a farsangi időszak lezárásaként disznótoros vacsorára került sor a Kultúregyesület szervezésében. Az est március 8-án került megrendezésre, így természetesen a hölgyeket és a Zoltánokat is köszöntöttük. Isteni székelykáposzta és hurka-kolbász került az asztalokra, melyeknek a felszolgálásában a Vadrózsa Táncegyüttes segédkezett.
Desszertként pedig előkerült a fánk is. Ugyan farsangi mulatság volt, de a közösség már nem igazán szokott beöltözni. Meglepetésünkre viszont akadt egy család, aki minden bolondságra kapható és a Frédi és Béni című mesefilmből jól ismert karakterek bőrébe bújva léptek be az ajtón. Jutalomként egy üveg bort ajándékozott nekik a Kultúregyesület.
A vacsora elfogyasztása után megmozdultak a táncoló talpak és ellepték a táncteret. Az estéhez a jó hangulatot az edmontoni „Attilláék” zenekar szolgáltatta.
A márciusi programok viszont itt nem álltak meg, a továbbiakról egy másik cikkemben olvashatnak.
Képek: Séfel Katalin, Szabó László, Bánfi Kata
