Az estélyibe bújt huszár

/ Deli Csanád /
deli.csanad képe
A március 10-i, vasárnapi istentiszteleten megemlékeztünk a március 15-i eseményekről is.
1848184818481848

A szertartást Menkéné Pintér Magdolna, az Észak-Németországi Magyar Református Lelkigondozói szolgálat lelkésze vezette, a prédikációt pedig Adamek Nornbert, Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjas lelkész. Az istentisztelet után György Levente játszotta el Brahms egy játékos darabját. Majd a hannoveri Ovi-Suli készült műsorral, akik Petőfi Sándor Nemzeti Dal c. versét szavalták, valamint Weöres Sándor: Nincs szebb a virágnál... c. megzenésített versét, Adamek Norbert gitárjátékával kísérve. Búcsút mondott a hannoveri közösségtől Szabóné Kliment Anita, aki családjával együtt Magyarországra költözik vissza. Anita, aki eddig az Ovi-Suli vezetője volt, Radnóti Miklós Nem tudhatom... című versével csalt könnyeket a jelenlévők szemébe.

"A hannoveri ovi-suli is lelkesen készült a megemlékezésre, több család vállalta gyermekei felkészítését, a gyerekek műsorát az ovi-suli jelenlegi vezetője: Üveges-Rodina Zsuzsanna és Vörös Eszter állították össze. Két vers és egy furulya-gitár által kísért ének hangzott el a gyermekek tolmácsolásában."; – írja Adamekné Németh Zsófia ösztöndíjas társam, aki gyakorló anyuka szemszögéből is nézte a megemlékezést.

Mária főhadnagy címmel tartott előadást Bence Áron lelkész, történész. Az éppen doktoriját a göttingeni egyetemen író előadó Lebstück Máriáról beszélt, akit neve németes hangzása és horvát származása ellenére először nem is gondolnánk magyarnak. Azonban nő létére a magyar szabadságharcban a csapatok élére állt. Kalandos élete során többször került halálos veszedelembe, vagy egy lovaskocsija alatt beszakadó jég, egy halálos ítélet, vagy "három az egy ellen" küzdelemben. A hadseregben Károlynak hívták, és felettesei előtt titkolnia kellett nemét. Azonban egyszer mindenki nagy csodálkozására és ámulatára "Károly" estélyiben jelent meg. A regénybe illő történetet még Jókai is megörökítette, később Mária érdemeivel nem kérkedett, mosónőként halt meg.

Az idei '48-as megemlékezés tehát igen gazdag volt, hallottunk komolyzenei darabot, verseket, énekeket, valamint történelmi ismereteinket is bővíthettük. A megemlékezés után a templom nagytermében pedig kávézásra, süteményezésre, közös beszélgetésre került sor.