Milyen szép, hogy a Sydney-i magyar közösség éppen ennek az ünnepnek a kapcsán tudott újra találkozni a világjárvány kitörése óta! Közel százan gyűltünk össze a Punchbowl-i Magyar Házban, hogy emlékezzünk a magyar történelem „páratlan szabadságharcára” (vö. Mindszenty József 1956. november 1-jei beszéde) és tisztelegjünk azon honfitársaink előtt, akik az igazság és szabadság értékét annyira fontosnak tartották, hogy életüket is képesek voltak feláldozni érte. Megható és különleges volt egy olyan közösséggel emlékezni, akik számára ez nem csupán történelem, hanem személyes emlék. A gazdag műsorprogram elején Dr. Mikola István nagykövet úr és Rozgonyi Magdolna a New South Wales-i Magyar Szövetség elnök asszonya köszöntötte a résztvevőket. Mikes-Liu Eszter, aki 20 éve csellózik a Sydney Operaházban, kisfiával és kamasz lányával közösen léptek színpadra és gyönyörű zeneművekkel emelték a megemlékezés fényét. Elhangoztak még a forradalommal kapcsolatos legszebb magyar verseink, videós összeállítások segítségével pedig azok is részt vehettek a műsorban, akik elővigyázatosságból most nem lehettek velünk.
Természetesen mi, ösztöndíjasok is aktívan részt vettünk a programban. A magam részéről családom XX. századi megpróbáltatásairól tettem tanúságot. Hálával gondolok erre a csodás lehetőségre, számomra nagyon megtisztelő, hogy éppen a diaszpóra közösségben oszthattam meg családi történetemet, egy olyan ember dédunokájaként, aki maga is megtapasztalta a hazától való elszakadás, a diaszpóralét nehézségeit.
Tevékenységem során számos visszatekintésnek, múltidézésnek lehettem fültanúja, több emberrel találkozhattam, akik pesti srácként és lányként harcoltak, majd sokat szenvedtek. Azoknak a visszaemlékezéseire is érdemes figyelni, akik már innen, a szabad életből figyelték az otthoni eseményeket aggódva, ugyanakkor nagy reményekkel. „Olyan boldogok voltunk, október 23-a után az egész családdal összepakoltunk és készen álltunk a visszamenetelre. Novemberben aztán kicsomagoltunk és sírtunk.”
