A vancouveri magyar cserkészcsapat méhész kirándulása
A megszokott gyűlésektől eltérően, a tavasszal különleges programon vettünk részt közösen, mégpedig ellátogattunk az egyik cserkész családhoz, akik méhészettel foglalkoznak szabadidejükben.
Sokan megjelentek a kis kertben, majd egy szokásos sípszó kísérte gyülekező után a gyerekek először egy kvízen vettek részt. A feladatuk az volt, hogy megnevezzék a rovarokat, amiket felragasztott képeken látnak. Segítségükre persze egy kis beszélgetés során megkapták a válaszokat, már csak emlékezniük kellett rá. Többek között megfejtettük például, hogy a bumblebee magyar neve dongó.
Ezután szó volt arról, hogy milyen típusú méhek szorgoskodnak egy kaptárban és hogyan viszonyulnak egymáshoz. Megtudtuk például, hogy a dolgozó, vagyis a terméketlen nőstény méhek csupán egy hónapig, míg a királynő akár 3-4 évig is él. Végül pedig beszéltünk a virágpor gyűjtéséről és a méz, valamint a méhviasz készítésről.
Az előadás mellett egy kaptár is bemutatásra került, biztonságos üvegdobozban, a gyerekek pedig kíváncsian figyelték a benn mozgolódó méheket. Emellett a kirándulás a szülők számára is nagyon érdekes volt, mindenki nagy figyelemmel hallgatta az információkat és lelkesen kérdezett.
Az előadás után egy kis játék következett, mégpedig egy fogócska, amit már többször játszottunk, így mindenki tudta a szabályokat és vidáman kergetőztünk együtt. Amíg a futkározás tartott, a teraszon különleges kóstoló készült. Végül együtt felmentünk a teraszra, ahol kis kanalakkal különböző típusú mézeket kóstoltunk, illetve azt is megtudtuk, hogy a méhészek a színből és a méz vizsgálatából tudják eldönteni, hogy milyen virágporból készült az adott termék.
A gyűlésünket egy imádsággal zártuk, majd egy cserkész vastapssal köszöntük meg a családnak a lehetőséget, hogy részt vehettünk ezen a programon. Érdekesség még, hogy habár később tudtuk meg, de április 30-án volt a méhészet és május 20-án a méhek világnapja, így a kirándulást tökéletesen időzítettük.
