A tábortűz körül közel 30 kis- és nagycserkész mutatta meg, hogy mit jelent számukra az összetartozás. Az őrsi produkciók mellett természetesen a legszebb magyar népdalok, cserkész nóták, és hangos csatakiáltások sem maradhattak el. Izgalmakból sem volt hiány, ugyanis az énekek közben az apály elárasztotta a tábortűz környékét, így a padokra húzódva fejeztük be a megemlékezést. A kiscserkészek csillogó szemekkel hallgatták az idősebb vezetők történetét arról, hogy a világ minden táján találkozhattunk magyar cserkészekkel, akikkel június 4-én egyszerre dobban a szívünk, együtt emlékezünk.
A tábortűz mellett a vezetőkkel közösen számos izgalmas programot rendeztünk. Szombaton az őrsök ügyességi versenyben mérhették össze tudásuk, vasárnap pedig egy mozgalmas játék során a sziget elveszett kincsét keresték meg a gyerekek. A jó időnek köszönhetően kenuzni is lehetőségünk volt.
Hatalmas élmény volt, hogy a világ másik felén magyar cserkészekkel ülhettem az összetartozás tüze körül. Sok cserkész, csak nyaralni jár haza Magyarországra, mégis gyönyörűen beszélik a nyelvet, és büszkén éneklik a nemzeti himnuszt. Örömmel mondhatom, hogy KCSP ösztöndíjasként legalább annyit kaphatunk élmények, kapcsolatok és szép emlékek formájában, mint amennyi segítséget tudunk nyújtani a diaszpóra szervezeteinek.
