A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje
Azt hiszem, hogy bátran kijelenthetem, hogy minden kanadai magyar egyaránt büszke arra a magas szintű állami kitüntetésre, amelyet a múlt héten dr. Grátzer Miklós ünnepélyes keretek között vett át. A Vancouveri Sopron Alumni elnöke a külhoni magyarság körében végzett önzetlen közösségszervező munkája, valamint a magyarországi erdészeti oktatást támogató tevékenysége elismeréseként kapta meg a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. Az úgynevezett „soproniak” a kanadai 56-osok máig egyik legtöbbet emlegetett csoportja Kanadában: a Soproni Erdészeti Egyetem hallgatóságának kb. fele, valamint oktatóinak jelentős része érkezett Vancouverbe, ahol biztosították számukra, hogy saját tanáraik vezetésével magyarul fejezzék be tanulmányaikat. A soproni erdőmérnökök még ma is rendszeresen összejárnak: kapcsolatot tartanak Magyarországgal, az egyetemmel, magyar ösztöndíjasok kanadai tanulmányait támogatják. Grátzer Miklós munkásságával nagyban öregbítette a soproni erdőmérnökök hírnevét.
Grátzer Miklós IV. évfolyamos erdőmérnök hallgatóként 1956-ban a Forradalmi Bizottság tagja volt. Jelenleg is a Vancouveri Sopron Alumni elnöke. Széleskörű szakmai munkája Kanada és az Amerikai Egyesült Államok területére, valamint a világ egyéb pontjaira is kiterjedt. A New York-i Egyetem professzoraként az Erdészeti és Környezettudományi Karokon végzett kutatómunkát és több ezer hallgatót tanított. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagja, szakterülete a környezettudományokra, terület- és tájtervezésre, nemzeti parkok tervezésére, tájvédelmi tervezésre és oktatási politikára terjed ki. A Nyugat- Magyarországi Egyetem Díszdoktora, a Forradalom Hőse Köztársasági Érem és számos szakmai társadalmi kitüntetés tulajdonosa.
„Minden alkalommal, amikor egy vancouveri soproni öregdiákot kitüntet a magyar állam, akkor az összes vancouveri soproni diákot kitünteti és elismeri” – kezdte dr. Ódor Bálint nagykövet. „Önök, soproni vancouveri öregdiákok bevonulnak a kanadai magyar történelembe, a soproni erdészek ma a magyar-kanadai kétoldalú kapcsolatoknak is fontos részét képezik. Egy alapot, egy megrengethetetlen alapot, amelyre lehet építeni új kezdeményezéseket a kétoldalú kapcsolatokban. Példaértékű, ahogy Önök hozzájárultak egy fontos területen Kanada fejlődéséhez. Nevet szereztek a magyarságnak, olyant amilyennek mi látjuk magunkat, vagy legalábbis látni szeretnénk. Szorgalmasak, tehetségesek, szabadságot szerető emberek. 1956 összeköti a magyar és a kanadai nemzetet. Sok magyar honfitársunk sorsa összefonódott Kanadával. Kanada befogadta őket a halál, börtön és reménytelenség elől. Grátzer Miklósnál és a vancouveri soproni öregdiákoknál nehéz jobb példát találni arra, hogy elmondjuk, mit adott a magyarság Kanadának".
Grátzer Miklós az alábbi gondolatokat osztotta meg velem, miután arról faggattam, hogy mit érez a kitüntetése kapcsán: „Mivel 35 évig nem mehettem haza Magyarországra, sokszor az volt az érzésem, hogy légüres térben és fakuló emlékek között próbálok értelmet keresni és irányt találni önmarcangoló kérdésekre. Miért kell megtartani a magyarságtudatot? Számít-e valamit, hogy ápoljuk a Selmeci Szellemet? Tudja-e egyáltalán valaki otthon, hogy itt is vannak magyar szívek? Ez a kitüntetés számomra is és közösségünknek is választ ad a kérdésekre. Egyben elismerés is, ugyanolyan formában, ahogy Alma Materünk visszafogadott bennünket. Az élet alkonyán ez a kitüntetés és kézfogás elfeledteti a múlt összes nehézségét és örömet és megerősítést ad, hogy göröngyös utunk jó irányba futott."
