„Üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk.” (2Kor 4,9)
A forradalomhoz közömbösen viszonyuló emberek fejében olyan és ehhez hasonló gondolatok cikáznak, mint például: hogy mi közünk van nekünk 1956-hoz? Hiszen nem voltunk ott, nem vettünk részt az eseményekben és időben is távol áll tőlünk. Akkor mégis miért kell nekünk 1956-tal foglalkoznunk minden évben? Miért kell minden évben ünnepséget, sőt megemlékezést szervezni?
A pozitívabban gondolkodó emberek viszont úgy gondolják, hogy: valóban nem voltunk ott, valóban nem vettünk részt az eseményekben, viszont míg nekik akkor, nekünk most van feladatunk '56-tal kapcsolatban. Ugyanis azért emlékezünk, hogy másokat is emlékeztethessünk. Nos, ilyen egyszerű.
Személy szerint 1956-tal kapcsolatban mindig az jut eszembe, hogy valami hatalmas dolog történt. 1956 októbere ugyanis egy olyan súlypontja a magyar történelemnek, amely mind a mai napig hallatja a hangját.
Olyan hangok ezek, melyek a magyar szabadság kivívásáért küzdöttek az elnyomókkal szemben.
A forradalmárok, a fiatal egyetemisták és mindenki, aki belevetette magát az események forgatagába, mindnyájan azt a célt akarták elérni, hogy egy jobb, hogy egy élhetőbb Magyarország jöjjön létre. Ezen cél megvalósítása érdekében nem féltek fegyvert fogni és úgy előre haladni. Sokan voltak, akik harcoltak, akik megsebesültek és akik meghaltak.
Most ezen a mai estén a hősökre emlékezünk, akik mindent feladtak a magyar jövőért és azért, hogy nekünk ne kelljen megtapasztalni azt a fajta diktatúrát amit nekik.
Imádkozzunk a zsoltáros szavaival:
144. Imádság háborús időben
1. Dávidé. Áldott az Úr, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat.
2. Jótevőm és erősségem, váram és megmentőm ő, pajzsom, akihez menekülhetek, aki népeket vet alám.
3. Ó, Uram, micsoda az ember, hogy törődsz vele, az emberfia, hogy gondolsz rá?
4. Az ember a lehelethez hasonló, napjai a tűnő árnyékhoz.
5. Hajlítsd le az eget, Uram, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6. Villogtasd villámaidat, szórjad azokat, lődd ki nyilaidat, röpítsd szét őket!
7. Nyújtsd le kezedet a magasból, szabadíts meg, ments ki engem a nagy vizekből, az idegenek hatalmából,
8. akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel!
9. Új éneket éneklek neked, Istenem, tízhúrú lanton zengedezek neked.
10. Te adsz győzelmet a királyoknak; szolgádat, Dávidot is megszabadítottad a gyilkos fegyvertől.
11. Szabadíts meg, ments ki engem az idegenek hatalmából, akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel!
12. Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak.
13. Színültig telt raktáraink ontsanak mindenféle jót, juhaink a legelőkön szaporodjanak ezer-, sőt tízezerannyira!
14. Marháink legyenek kövérek, ne érje őket baj, ne vetéljenek el! Ne legyen jajveszékelés a tereken!
15. Boldog nép az, amelynek így megy a sora. Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene!
Ámen!
