Mindszenty József hercegprímásról a szavak és a zene nyelvén is megemlékezünk ma – mondta el bevezetőszavaiban az intézet rektora, Varga János. Idézte Liszt Ferenc gondolatát, miszerint „a lelkek, amelyek keresik egymást az élet szenvedései közepette, nem találkoznak másutt, mint az imában és a zenében.” Így tud egymással két nagy egyéniség találkozni: mindkettejük szíve magyarul és a magyarságért dobogott. Így tudunk az imádságban és a zenében mi is emlékezni – tette hozzá a rendezvény házigazdája.
Az elkövetkezőkben, német és magyar nyelven felváltva, Mindszenty József önéletírásából olvasott fel életrajzi részleteket. Hozzáfűzte: a bíborosnak összesen huszonnyolc évnyi börtön, szabadságvesztés, meghurcoltatás jutott osztályrészül. „Kívánságom az, hogy életemet Magyarországon töltsem népem között, amelyet határtalanul szeretek. Ha ez lehetetlen volna, mert az érzelmi tényezők fellángoltak ellenem, vagy pedig az egyház magasabb rendű szempontjai mást követelnek, abban az esetben elfogadom azt, ami valószínű, életem legsúlyosabb keresztje lesz” – hallhattuk azt az óhajt és elhatározást, amelyet a hercegprímás 1971 szeptemberében, tizenöt évnyi kényszertartózkodásának megszűnése után, a budapesti amerikai nagykövetség elhagyását követően, Rómán keresztül vezető úton Bécsbe, a Pázmáneumba érkezésekor mondott. Emlékirataiból a kardinális ekkor megfogalmazott céljait is felelevenítettük: „Amikor elindultam szomorú számkivetésembe, némi vigasztalást találtam abban a gondolatban, hogy – ha Isten életet és erőt ad – külföldön is szolgálhatok három életfontosságú célt: mint magyar prímás főpásztori gondjaimba vehetem a több százezer hazátlan magyar katolikust, emlékirataim kiadásával figyelmeztethetem a még szabad világot a bolsevizmusnak évről évre növekvő és terjeszkedő veszélyére, és néha talán arra is adódik alkalmam, hogy szószólója legyek tragikus sorsú népünk ügyének.”
Boldog VI. Pál pápa és Szent II. János Pál pápa is kiemeli Mindszenty hercegprímás hűségét, tanúságtételét, áldozatkészségét, erényeinek példáját és hogy az egész népért ajánlotta fel szenvedéseit, töviskoronája viselését: imádkozott és szenvedett a magyar népért – emlékeztetett Varga János rektor. „Az élet megalázta, a halál felmagasztalta. Holtában is beszél” – állapította meg az üldözött főpásztorról a Pázmáneum rektora, majd emlékező összeállítása végén ismét Mindszenty szavait idézte, hogy tudniillik az idő Isten kezében van és az idő az igazság legfőbb szövetségese.
Az ünnepi hangversenyen – melyen a neves zenész-tanár, Prof. Herbert Kefer is jelen volt – Antal Sándor mellett két fiatal tehetség, Eva-Maria Radl és Dunja Stefanovits brácsajátékát is meghallgathattuk. Zongorán Maria Vigilante kísérte őket. Max Reger: 1. és 4. tételek az első brácsa szvitből g-mollban; Johannes Brahms: Esz-dúr szonáta brácsára és zongorára; Antonin Dvořak: h-moll csellóverseny brácsa-átiratban, 1. tétel; Matthias Rüegg: Veni, vidi, vici brácsára és zongorára; valamint Bartók Béla: Brácsaverseny művei hangzottak el.
Antal Sándor Csíkszeredában született és középiskolai tanulmányainak befejeztéig ott is élt és tanult. Édesapja is zenész lévén, hamar kezébe vette a hegedűt és ez ki is jelölte számára jövője útját. Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián végezte 2000–2005 között, brácsa szakon. Röviddel azután Nagyváradra került az Állami Filharmóniához, ahol öt évet játszott. Adott ponton azonban úgy érezte, hogy szeretne szakmailag továbbfejlődni, világot látni és elment egy évre Hollandiába tanulni a neves Schiffer Ervin brácsaművészhez. Eközben ismerte meg a Bécsben élő Haffner Eszter hegedűművészt és rajta keresztül Herbert Kefer professzort, s már nem is volt kérdés számára, hogy tanulmányait hol folytatja: a Grazii Zeneművészeti Egyetem felsőlövői (Oberschützen) intézetében, Herbert Kefer professzor tanítványaként. „Herbert Kefer tanár úr – aki nem mellesleg a bécsi Artis Quartett brácsása – számomra a legjobb választás volt. Rengeteget tanultam tőle” – mondta el lapunknak a hangverseny után Antal Sándor. A fiatal művésztől megtudtuk azt is: ausztriai egyetemi évei alatt többször visszajárt koncertezni Erdélybe, Romániába, de közben járta Európát is és gazdagította zenei világát. 2008 és 2015 között a németországi Philharmonie der Nationen tagja volt, 2015 szeptemberétől pedig a Brnói Filharmonikus Zenekar brácsa-szólamvezetője. Életének jelenlegi színterei tehát Ausztria, Csehország és Erdély, egyidejűleg. Mesterszakos diplomáját a Grazi Egyetemen ez év szeptemberében fogja megszerezni.
Kurtág György, Robert Levin, Erdélyi Csaba, Marius Ungureanu, Schiffer Ervin, Haffner Eszter, Răzvan Popovici, Roland Daugareil és Herbert Kefer által, akik alapvetően befolyásolták zenei világát, Antal Sándor olyan összetett művésszé vált, aki zenekari muzsikusként, kamarazenészként és népzenészként egyaránt megállja a helyét.
Bécsbe érkezésekor egy ideig a Pázmáneum lakója volt, innen ered kapcsolata az intézettel. Mint mondta, nagy örömmel jött vissza társaival együtt ezen az estén e patinás falak között e jeles alkalommal koncertet adni.
Az ünnepi hangverseny után, az est méltó befejezéseként, elhangzott a 125 éve született hercegprímás boldoggá és szentté avatásáért szóló ima: „Istenünk, te Mindszenty József bíborost arra választottad ki, hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen: az igazság és a szeretet tanúságtevője. Hívő néped örömére add meg, kérünk, hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen”
