Sok generáció és sok magyar él Los Angelesben. Nem egy helyen, hanem inkább elszórva, mint a csillagok az égen, és ahogy a csillagjegyek több égitestből állnak össze, úgy ebben az amerikai városban is egy-egy szervezet köré gyűlnek össze az itteni magyarok. És mi az, ami összehívhat több embert is? Mi az az indok, amiért felkel szívesen a nappaliból valaki, és találkozik másokkal?
A magány és egyedüllét érzése.
Hol kaphat valaki, aki ilyen messze van minden ismerőstől, valami mélyet, valami igazit, meleg tekintetet, hasonló gondolatmenetet, egyező értékeket?
Egy közösségben. Itt például cserkészetben, a gyülekezetben vagy a táncegyüttesben.
Hallva a sok emigráló magyar család történetét, és összetéve azt az én kijövetelemmel, azt hiszem hasonló érzelmi folyamatokon mehettünk át mindannyian. Körülvesz bennünket 10 millió ember, és nincs, aki úgy beszélne, mint mi. Nem értik azt a sok ezer szót, ami a fejünkben kering. Mindenki csinálja a dolgát, jár munkába, dolgozik és kommunikál angolul, de valami hiányzik. És akkor megtalálsz egy templomot, mint a mesékben, ahova, amikor betérsz, magyar szavak csendülését hallod.
Megtudod, hogy minden vasárnap összegyűlnek itt mások, és eljössz te is a következő vasárnap. Most már az amerikaiak nem értenek titeket. Pörögnek az r betűk, és a gy, ny, ty és ű, és nem is tudják, hogy mi lehet ez az egzotikus nyelv, de te kifejezheted magad úgy, ahogy hetek, hónapok, évek óta nem tetted. Idejöhetsz, ha magyar szülőktől, de Amerikában születtél, és nem beszéltek hozzád magyarul, de valahogy mégis megszólít a nyelv. Szívesen fogadnak az itteniek.
Minden magyar lélek fontos. A találkozás, az istentisztelet, az együtt imádkozás megtart, megőrzi a nyelvet, helyet ad a találkozásnak, a kapcsolódásnak és elmélyülésnek. Ez így volt régen is, és így van ma is. Ha vasárnap 11 óra környékén az Erwin Street 18858 szám alatt jártok, csatlakozhattok ti is egy református istentiszteletre, ahol a világ másik végén, a bolygó túlsó oldalán magyarul olvasnak fel neked a Bibliából.
Mit jelenthetett 80 évvel ezelőtt ez valakinek, aki egyedül utazott ki ide, mindent hátrahagyva, egy hajón. Mekkora fogódzkodó lehetett ez számára, hiszen elmondhatta, és meg is értették, hogy tud valahova tartozni.
Ahogy a templom a hittel, úgy a cserkészet az örömteli és fegyelmezett együttléttel ad keretet a találkozásnak. A kiszámítható, strukturált együttlét, a rendszeresség, a közös élmények szerzése és tudás átadása több évtizeden keresztül képes volt összetartani az itteni magyarokat. Utóbbiaknál különös erőt képvisel, hogy már az egész fiatal cserkészek is felelősséget kapnak, és programokat vezetnek le fiatalabb társaiknak.
A tudás megöröklése és átadása így van belekódolva a cserkészek mindennapjaiba, nem csoda, hogy a Los Angeles-i magyar közösség egyik fontos sarokköve a cserkészet!
Végül, de nem utolsó sorban, a tánc. Los Angelesben van a kontinens legidősebb néptáncegyüttese. A Kárpátok Néptáncegyüttes 60 éves jubileumát ünnepli hamarosan, ami még a magyar táncegyüttesek között is ritkaságnak számít. Falvaink, őseink zenéje, mozdulatai idekinn is éppen annyira érvényesek, mint otthon.
Amelyik földbe belevetjük ezt a magot, ott kihajt, és képes ugyanazt a funkciót betölteni. Segít összehozni a közösséget, megélni az élet örömeit és nehézségeit, és az érintésen, ritmuson, dallamon, mozgáson keresztül egymásba fonni a magyarokat, bárhol a világon!
Mind a három terület a maga módján képes volt megőrizni a magyar közösségeket, kultúrát és öntudatot. Milyen érdekes, hogy más formákról, szervezetekről ez nem, vagy kevésbé mondható el. Ha vannak már ilyen jól bevált módszerek, és működtetik őket az ittlévő emberek, munkán felül, önerőből, önszántukból, hitből és elhivatottságból, akkor mi szinte csak tanulhatunk tőlük a magyar kultúra szeretetéről, a láng továbbadásáról és a természetesnek vett dolgok értékeléséről.
