Izgalommal töltött el, amikor meghallottam, hogy milyen táborra készül az adelaide-i cserkészcsapat. Gyermekkoromban sokat voltam különböző táborokban, azonban kint az erdős, legelős pusztában, sátorban, távol minden településtől, még nem. Walker Flatben, Adelaide-től 90km-re, eukaliptuszerdőben vette kezdetét az öt napig tartó cserkésztábor. A sátrak felállításával kezdtük a napot, valamint az útépítéssel, ami összeköti a sátrakat az alakulótérrel.
A heti témánk, a Rákóczi Emlékévből adódóan, II. Rákóczi Ferenc élete, személye, a kuruckor, a szabadságharc valamint a szatmári béke volt. A korhoz és annak legfőbb helyszíneihez több szállal is kötődöm, és így a Rákóczi család közel áll a szívemhez. Külön öröm számomra, hogy Rákóczi emlékévben jöhettem ki, hiszen így adhatok valami személyes, szellemi értéket mindazoknak, akikhez küldetésem szól. Sárospataki-kolozsvári-debreceni tanulmányaim, a sátoraljaújhelyi Rákóczi táborok, szatmári származásom, illetve az a tény, hogy ezeken a történelmi helyeken éltem hosszabb-rövidebb ideig, meghatározó volt a Rákóczi családról való ismereteimben, gondolkodásának, hitéletének tehát szellemiségének megértésében. Az a szocializációs közeg, amiben nevelkedtem, lehetőséget adott arra, hogy sok tekintetben norma legyen a Rákócziak értékrendje, hozzáállása hitben és hazaszeretetben.
Minden nap tanultunk valami érdekes történetet a Rákócziak koráról, vagy magáról a fejedelemről. Emellett nem maradt el a játék és a tábortűz sem. Sorverseny, kuruckori szókirakó, néptánc, éneklés és még megannyi program színesítette napjainkat. Esténként népdalokat és cserkészdalokat énekeltünk a tábortűz mellett, majd megbeszéltük a nap eseményeit.
