Eltérően a tavalyi jubileumi évtől, amikor a magyar szervezetek, illetve követségek Angliában és világszerte is nagyszabású rendezvényekkel tették emlékezetessé a forradalom 60. évfordulóját, az idén családiasabb, meghittebb légkör jellemezte a londoni rendezvényt. Az eseményen a magyar államot meghívott vendégként Gyombolai Zsófia, a nagykövetség magyar közösségi diplomatája képviselte.
Ünnepi beszédében Norton Éva, a MAOSZ nemrég megválasztott, történész végzettségű elnöke 1956 angliai vonatkozásairól osztott meg a hallgatósággal néhány érdekes információt. Kevesen tudják például azt, hogy a brit nagykövetség munkatársai folyamatosan járták Budapest utcáit, ápolták a sebesülteket, több forradalmárt pedig egyenesen a követség épületében bújtattak. Frank Roberts diplomata Titót is felkereste Belgrádban, hogy kifejezze csalódottságát a jugoszláv vezető Nagy Imrével kapcsolatos magatartása miatt – az a törekvése viszont, hogy „egy kissé balra hajló, de semleges ország” státusát érje el hazánk számára, érthető okokból sikertelen maradt. Az angol–magyar kapcsolatok és 1956 viszonylatában a Nagy-Britanniába menekült forradalmi emigráció szeretetteljes fogadtatása jelenti a leglényegesebb elemet. „Helyi családok fogadtak be magyar fiatalokat, akik néha évekig a család vendégszeretetét élvezték. Mindezek eredményeként életre szóló baráti kapcsolatok születtek. Természetesen a kép úgy teljes, ha elmondjuk, hogy ezek a magyar emberek – akik közül néhányan itt ülnek – becsülettel megállták a helyüket mind a munkában, mind a magánéletben, és választott hazájuk büszke állampolgáraivá váltak” – hangsúlyozta Norton Éva.
A MAOSZ elnökének beszédét egy személyes hangú felszólalás egészítette ki. Gulyás József egyike volt a szigetországba menekült 22 ezer honfitársunknak, s több más ötvenhatos társával együtt ma is az angliai magyar közélet aktív résztvevője. Józsi bácsi, aki a kommunisták börtönét is megjárta, úgy fogalmazott: az igazi hősök azok voltak, akik a forradalom leverése után otthon maradtak, s vállalták a megtorlást és az eljövendő évtizedeket.
A beszédek mellett előadások is elhangzottak. Bereményi Géza versét (Corvin-köziek), valamint Albert Camus A magyarok vére című 1957-es írását Somodi Réka tolmácsolta. A tömegesen bebörtönzöttekre és az összesen mintegy kétszázezer kivándorlóra utaló népdalokat (Fölszállott a páva, Elindultam szép hazámból) Sólyom Boglárka, míg Bródy János Ha én rózsa volnék című dalát, illetve – e sorok írójának zongorakíséretével – Elvis Presleytől a Peace in the Valley-t Korpos Attila adta elő. Elvis a szóban forgó dalt 1957 januárjában énekelte el az Ed Sullivan Show-ban, s a műsorvezetőn keresztül nézők tízmillióit szólította fel a magyarok javára történő adakozásra.
Csicsó János angliai magyar katolikus főlelkész Jobbágy Károly A rádió mellett című versét adta elő, majd 1956 egyik legfontosabb szereplőjéről, Mindszenty József emlékezett meg, rövid részletet felolvasva a hercegprímás naplójának október 24-i bejegyzéséből, végül a londoni református közösség vezetőjével, Salánki István lelkésszel együtt mondott áldást.
Gyügyei Erika, a rendezvény háziasszonya azoknak a történelmi egyházaknak az ’56-os szerepéről is szót ejtett, amelyeknek a képviselői nem tudtak eljönni az idei megemlékezésre. A műsorvezető az evangélikusok részéről Pátkai Róbert szerepét emelte ki, aki maga is a forradalmat követően érkezett Angliába, hogy aztán püspökként hosszú időn át segítse a helyi magyar lutheránusok életét, míg zsidó honfitársaink közül Nickelsburg Lászlóról és Angyal Istvánról, a Baross téri, illetve Tűzoltó utcai csoportok parancsnokairól emlékezett meg, akiket a megtorlás idején végeztek ki.
A bő egy órás megemlékezést a Himnusz zárta, amely előtt – nem várt, ám kétségkívül érdekes közjátékként – egy idősebb mérnök kért szót, hogy bemutassa a hallgatóságnak a forradalom idején írt budapesti hírlapok néhány eredeti példányát.
(Fotók: Kelemen Lehel)
