Az ausztrál diaszpórában különös jelentőséggel bír ’56 öröksége: az idősebbeknek, bár sajnos mára már keveseknek, eleven emlék volt a forradalom és szabadságharc. Sokan közülük a levert felkelés után nem tudtak Magyarországom maradni, azért választották Ausztráliát, hogy biztonságban éljenek.
Rájuk is emlékeztünk, amikor Szabó Attila reformtus lelkipásztor ünnepi prédikációjában kiemelte: a szeretet hatalma végtelen, ami túlmutat mindenfajta emberi spekuláción. Dobozy István, a forradalom résztvevője, a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége vezetője beszédében megemlékezett azokról, akik már nem ülhetnek sorainkban, de emlékük fontos az adelaide-i magyar közösségnek.
A felszólalások után következett az ünnepség, amiben fontos szerepet kapott a zene, a versek és a korabeli fotók. Faludy György: 1956, te csillag c. versét több olyan gyerekkel együtt mondtuk, akik már sokkal több időt töltöttek el Ausztráliában, mint Magyarországon. Márai Sándor: Mennyből az angyal c. költeményét Szabó Zoé egyedül szavalta el.
A zenés részben Horányi-Névy András és lánya, Rózi adta elő a Ha én rózsa volnék… kezdetű dalt gitárral.
Számomra nagyon emlékezetesre sikerült ez az ünnepség, mert itt köszöntem el az adelaide-i magyar közösségtől, ami számtalan szép, megható emléket hozott fel. Mivel az megemlékezésen sokan vettek részt, így a búcsú is teljes volt.
Köszönöm a közösségnek az együtt töltött időt, az emlékezetes, maradandó kapcsolatokat és a meghitt pillanatokat.
