Március 15-i ünnepség Southenden
A megemlékezés szervezői minden résztvevőt arra kértek, hogy a kialakult helyzetre való tekintettel mindenki egészséges állapotban, a higiéniai előírásokat betartva, saját felelősségére vegyen részt a rendezvényen. Az esemény helyszínét, a Southend egyik közismert városrészén, Leigh-on-Sea-n található Leigh Community Centre biztosította. A terem berendezésében, illetve a hangtechnika felállításában több önkéntes is segített, majd szépen gyűltek a vendégek, akik a délelőtti kezdésre már szinte megtöltötték a nézőteret. A résztvevők egymásra vigyázva, egymás között székeket hagyva, szellősen ültek, ezzel is tartva a távolságot az esetleges érintkezésekre vonatkozóan.
Az idei 1848-49-es márciusi southendi megemlékezés pont március 15-re esett, melyre nagy izgalommal készültek a Southendi Magyar Közösség tagjai, ugyanis egy igazán igényes előadásnak lehettek szem- és fültanúi azok, akik mégis úgy döntöttek, hogy részt vesznek a programon. A Budapesti Filharmóniai Társaság a "Magyarnak lenni, magyarnak maradni" című performanszát hozta el Southendre. A járvány miatt a Budapestről érkező négy zenei előadó sajnos visszamondta a repülést, így csak az előadás főszervezője, a Londonban élő Ágoston László előadóművész tartotta meg az előadást, be-bejátszott zenei betétekkel aláfestve.
A produkció még így is, már az első mondat után lebilincselte a hallgatóságot, melynek tagjai nem csak megtanulhatták, de a "saját bőrükön" meg is tapasztalhatták, hogy a magyarság nagy, közös kultúrája, milyen óriási mértékben határozza meg a magyarokat napról napra. A kivetítőn számos példát láthattak a nézők a világ sokszínűségére és arra is, hogy a magyaroknak igenis van okuk büszkének lenni saját árnyalatukra ezen a "színes palettán". Az előadás rámutatott többek között arra is, hogy bár a kultúrák között nincs ugyan felsőbbrendűség, de gyökereinket csak a sajátunkban találhatjuk meg, melyet, mint megtartó erőt óvnunk és ápolnunk kell. A monológ közben bejátszott népdalokat és verseket, a közönség könnyekkel megtelt szemekkel és meghatódott szívvel fogadta.
Az előadás után a közösség tagszervezetének, a Montágh Imre Southendi Magyar Iskola és Óvoda tanulóinak a verses megemlékezése következett, majd az egyik lelkes versmondó önkéntes, Mező Tamás szavalta el Petőfi Sándortól a Vérmező című költeményt.
Az eseményt egy zsíros kenyérrel és hazai pálinkával zárták a szervezők és résztvevők.
Ebben a jelenlegi, mindenki számára nehéz szituációban még nagyobb ereje van az ilyen összetartó, szeretetteli eseményeknek, mint amilyen a southendi március 15-e volt.
