Az elhivatottságom hátterében egy meghatározó találkozás élménye áll. Erre Kanadában került sor a tavalyi év során, amikor megismertem egy kedves idősebb rokonom gyerekkori barátnőjét, aki családjával együtt ötven éve él az országban. Nem volt kérdés, hogy vendégül lássák-e az általuk ismeretlen magyar lányt, hiszen „otthonról érkezik”, tulajdonképpen „családtag”... Elmondhatatlan, mekkora szeretettel fogadtak az otthonukban, ahol az első perctől kezdve úgy éreztem magam, mint a saját nagyszüleim házában. Lenyűgözve hallgattam a történetüket, és nagyokat pislogtam, milyen simán pipálnak le a magyar politikáról folytatott beszélgetésben. Mélyen megindított, hogy több mint ötven év távollét után is fontosabbak számukra az anyaországi hírek, mint a közvetlen környezetük eseményei, ahogy az is, hogy valódi otthonuknak változatlanul Magyarországot tekintik.

Azon túl, hogy felbecsülhetetlen élményt adott minden velük eltöltött perc, hirtelen valós tartalommal telt meg számomra a külhoni magyarság misztikus fogalma. Életre keltek a vadregényes, ám olykor annál tragikusabb sorsok, de beleláthattam a távol élők sajátos gondolkodásába, életszemléletébe is. Megtapasztalva, mennyit jelent számukra minden szó, minden szál, ami Magyarországhoz köti őket, megtiszteltetésnek érzem, hogy megismerhetek egy külhoni magyar közösséget és legjobb tudásom szerint támogathatom magyar identitásának megőrzését.

A Minnesota-i Magyarok szolgálatában - többek között - a fent említett, rendkívül értékes sorstörténetek összegyűjtésével és dokumentálásával, valamint a közösség rendezvényeit érintő szervezés és kommunikáció támogatásával vagyok hivatott foglalkozni. Előbbi feladat nagyon közel áll a szívemhez, hiszen nincs érdekesebb a mély beszélgetéseknél, emberi történeteknél, ezek hiteles továbbadása pedig valódi kihívás. Utóbbi feladatkörben közgazdász végzettségem és reklámügynökségi múltam lehet a segítségemre.

Külön örömömre szolgál, hogy részt vállalhatok a gyerekek számára szervezett foglalkozások lebonyolításában, hogy hozzásegíthetem őket magyar gyökereik megismeréséhez. Ebben egy kanadai YMCA táborban szerzett tapasztalatom segít, ahol sokat tanultam arról, hogyan lehet játszva erősíteni a közösségépítő szemléletet, illetve elősegíteni a gyerekek személyes fejlődését.

Félig horvát származásom miatt a hagyományőrzés gyerekkorom óta jelen van életemben. A tánc és a zene gyakorlásával természetesen vált részemmé egy más – mégis saját – kultúra. Boldog lennék, ha a néptánc és népzene segítségével hasonló tapasztalattal gazdagodnának a magyar közösség legfiatalabb tagjai is. E törekvésemhez a Fáklya Horvát Művészegyüttesben, illetve a Pataky Nőikarban eltöltött évek nyújtanak támogatást.

A feladat óriási, de rengeteg lehetőséget rejt. Ha rajtam múlik, ezek a lehetőségek nem maradnak rejtve, mert legjobb tudásom szerint igyekszem rászolgálni a nekem szavazott bizalomra és támogatást nyújtani a Minnesotában élő magyar közösségnek.