A néptánc és a már működő programok mellett a kreatívipar szegmensei különösen hasznos eszközeink lehetnek.
Már egészen kisgyermekként megadatott, hogy aktív tagja legyek a Táncház-mozgalomnak, amiért rendkívül hálás vagyok. Néptáncosként nemcsak rengeteg élményt és barátot szerezhettem, hanem testközelből átélhettem mindazon hagyományokat, tudást és szemléletmódot, amit a népi kultúra magában hordoz.
Ebből is fakadóan már a kezdetektől érdeklődtem a kultúrpolitika, a kulturális diplomácia, illetve az országimázs iránt. Ezt az utóbbi területet később összekapcsoltam a kreatív iparral, annak lehetőségeivel az ország-márka kialakításában. Jelenleg a két terület egymásra hatását, és azok együttesének a társadalomra történő visszahatását vizsgálom.
A történelem tagozatos gimnázium után a Táncművészeti Főiskolán táncművész és tánctanár szakon tanultam, közben hivatásos táncosként dolgoztam két évig a Honvéd Együttesben (ma Magyar Nemzeti Táncegyüttes). Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen társadalmi tanulmányok szakán végeztem nemzetközi tanulmányok kiegészítő tantárgyakkal, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen design- és művészetmenedzser diplomát is szereztem.
Miután abbahagytam a táncot, néhány hónapig dolgoztam, mint diaszpóra referens, ezt követően vizuális kommunikációért felelős referens voltam, jelenleg design- és projektmenedzserként több projektben is tevékenykedem.
A Kőrösi Csoma Sándor Program megvalósítása során szeretnék munkámmal és tudásommal hozzájárulni ahhoz, hogy a diaszpóra közösség minden tagja a számára megfelelő témájú és típusú rendezvényen és visszatérő eseményen élhesse meg magyar identitását - kiemelt figyelmet szentelve a fiatalabb generációkra. A néptánc és a már működő programok mellett a kreatívipar szegmensei véleményem szerint különösen hasznos eszközeink lehetnek majd ebben a folyamatban. Bízom benne, hogy a helyi programok fellendítése mellett szoros és intenzív kapcsolatot sikerül kialakítani a diaszpórában élők és Magyarország között, ami mindkét közösséget egyszerre építi majd.